Ez volt az, amit akartam, amit onnantól kezdve szerettem volna, hogy ez a lány felpofozott engem ott Alcúdiában a focipályán. Nyilván magamnak sem vallottam be egy ideig. De belé szerettem…

Arra a néhány perce, amit egymás karjaiban töltöttünk, nem csak a külvilág szűnt meg, hanem minden gondunk is. Nem foglalkoztunk a problémákkal, csak mi ketten léteztünk.

Kerem így sérülten is egyből vissza akart menni a piacra, hogy kiderítsük, mit tud a videón szereplő árus a támadóikról.

Hirtelen ébredtem fel. Egy pillanatra azt sem tudtam, hol vagyok. Csak azt láttam, Leyla szinte szalad ki a fürdőszobából, s be is zárja maga mögött az ajtót.

Nem volt egyszerű kikeverednünk a piacról. Ráadásul, amikor Leyla meglátta Keremet, könnyek gyűltek a szemébe. Egyszerre nyugtatgattuk őt mindketten, hogy nem olyan vészes a helyzet, rosszabbul néz ki, mint amilyen valójában

Mondanám, hogy időben érkeztem, de igazából már nem nagyon akadt dolgom. Ahogy Leyla támadója hirtelen kereket oldott, ugyanígy tettek azok az alakok is, akik Keremet hagyták helyben

Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy szó szerint ráugrottam az ellenfelemre, ráadásul lendületből. Pedig Törpe mindig mondta, s nem győzte a lelkemre kötni, hogy ilyenkor a legsebezhetőbb az ember.

Valóban érdekes élmény volt a fűszerpiac, bár – mint utóbb kiderült – nem csak abban az értelemben, ahogyan Leyla gondolta.

Nem mondhatnám, hogy az örömtől megrészegülve fogtam kezet Keremmel. Valószínűleg Leyla is érezhette, hogy nincs rendben valami nálam. Pontosabban, nyilván sejtette, mi okozhatja a gondot. Ezért gyorsan a dolgok közepébe vágott:

Leyla egy kicsit megnyugodott, de ez az állapot nem tartott sokáig. Az egyik reggel, amikor a szobájában készülődött, kopogásra lett figyelmes. Nem tudott egyből ajtót nyitni, erre a kopogás, mondhatni, idegesebb és türelmetlenebb lett. Így félig elkészült sminkben odatipegett az ajtóhoz…

Bármi is áll a címben, ez a történet messze Isztambultól, sőt, messze Törökországtól kezdődött, de idővel a cselekmények valóban elvezettek engem a Boszporusz partjára és abba a csodálatos, mindig nyüzsgő, lüktető metropoliszba. De ahol el kell kezdenem az elbeszélést, az Spanyolország, Mallorca szigete, annak is az északi része, Alcudia városa.