Nem volt egyszerű kikeverednünk a piacról. Ráadásul, amikor Leyla meglátta Keremet, könnyek gyűltek a szemébe. Egyszerre nyugtatgattuk őt mindketten, hogy nem olyan vészes a helyzet, rosszabbul néz ki, mint amilyen valójában. De az igazat megvallva, én azért izgultam egy kicsit. Láttam a fiún, hogy fájdalmai vannak. Jó, mondjuk nekem is majd’ leszakadt a karom, de magam miatt aggódtam a legkevésbé.
Nagy nehezen elindultunk hármasban kifelé, s szép lassan elmaradoztak mellőlünk a piacon dolgozó asszonyok is, akik – tekintettel arra, hogy mindannyian tudtunk járni – megnyugodtak, hogy olyan nagy bajunk azért csak nem lehet.
Kerem alig láthatóan-hallhatóan minden egyes lépésnél felszisszent kissé, amit hál’ istennek Leyla nem vett észre. Az viszont mindenkinek feltűnt, én hogy nézek ki, mert bármennyire is igyekeztem megszabadulni tőle, a farmerem, a pólóm, s a hajam tele volt fűszerrel. Én azt sem tudtam, hová megyünk, de mire megkérdezhettem volna, Leyla megszólalt.
– Nurgül néni nagyon pletykás, bár azt hiszi magáról, hogy nem az, hozzá nem tanácsos így beállítani. Valahol viszont mindenképpen rendbe kell szednünk magunkat mielőtt hazamennénk. És akkor még azzal is kezdenünk kell valamit, hogy egyáltalán nem vásároltunk be a piacon.
Ezt követően törökre váltott, s egy kicsit diskuráltak Keremmel. Gondolom, a lehetséges opciókról. Nyilván abban én nem lehettem a segítségükre, hogy hová állíthatunk be ilyen viharverten. Szerettem volna megkérdezni tőlük, van-e elképzelésük arról, kik és miért támadták meg őket. Persze a legkézenfekvőbb az volt, hogy Ömer mozgósította az itteni kapcsolatait és embereit, de ki tudja, ők sok minden mást is tudhattak, amit én nem. Egyellőre azonban nem akartam terhelni őket ezzel, láthatóan azzal voltak elfoglalva, hová menjünk.
– Fogunk egy taxit! – mondta kisvártatva angolul Leyla – Kerem szemmel láthatóan nincs túl jól. Ne gyalogoljunk!
Ezek szerint csak észrevette, hogy a vőlegényének fájdalmai vannak. Taxit viszonylag hamar sikerült leintenünk, miközben ők ketten még mindig beszélgettek. Beszálltunk, ám nem tudtam, hová indulunk.
– Bocsáss meg, de mégiscsak egyszerűbb nekünk törökül – magyarázkodott Leyla – Kicsit vitatkoztunk azon, kihez menjünk, de leginkább azon, mit csináljunk. El lehet-e, vagy egyáltalán el kell-e titkolni a többiek elől, mi történt a piacon.
Mintha azt várta volna, hogy erről nekem is lesz véleményem. De nem szóltam semmit, így folytatta.
– Van egy barátnőm, akit elég régen nem láttam, viszont száz százalékig megbízom benne. Nem messze lakik innen, de ami az igazán lényeges, hogy sminkes-kozmetikusként dolgozik. Én biztos vagyok benne, ha kezelésbe veszi Keremet, a családja nem fogja észrevenni, hogy… miként is mondjam? … hogy sérüléseket szenvedett.
Tényleg nem taxiztunk sokáig, még tíz percet sem. Eközben Leyla felhívott egy számot, nyilvánvalóan az említett barátnőjéét, s amikor letette, megnyugodva közülte, hogy mehetünk.
Egy régi építésű bérház második emeletére gyalogoltunk fel. Ez Keremnek kissé nehezére esett, de megoldotta. Igen attraktív, nagyjából Leylával egyidős leányzó nyitott ajtót, de mire teljesen kitárta a bejáratot, feltűnt mögötte egy nagymamának kinéző matróna, s két tízévesforma kislány is. Leyla ment előre, őt össze-vissza ölelgették. Őt követte Kerem, amikor is éktelen nagy siránkozás támadt, amikor pedig megláttak engem, a vénasszony és a kicsik valósággal megpukkadtak a röhögéstől.
Túlestünk a bemutatkozáson. A lány, név szerint, Sinem szemügyre vette Keremet. Egy ideig csak mustrálgatta, mintha azon gondolkozna, megéri-e a pénzt, közben pedig nagyokat hümmögött, néha sóhajtozott is, majd mondott valamit törökül, mire Leyla elmosolyodott, s bekísérték Keremet az egyik szobába.
Engem a fürdőszobába irányítottak. Leyla arra kért, vegyek le mindent magamról, a ruháimat pedig hagyjam csak ott a fürdő padlóján, majd kimossák őket, s persze kerítenek valamilyen rám való öltözéket. Fürödjek csak meg nyugodtan, ők egy ideig biztosan ellesznek Kerem „kisminkelésével”.
Annyit még megjegyeztem, érdemes lenne azért kicsit megvizsgálni, milyen sérülései, sebesülései vannak Keremnek, mielőtt nekilátnak a rendbehozatalának. Leyla már az ajtó mögül kiabált vissza, hogy ennyi nő biztosan megold mindent, nem kell Kerem miatt izgulnom. Ez eszembe juttatta, a piacion mennyire körülugrálták őt a lányok, asszonyok. Elmosolyodtam, de azért kicsit irigykedtem és féltékenykedtem is rá.
Megengedtem a vizet, s elkezdtem vetkőzni. Hiába voltam óvatos, miden tiszta por lett körülöttem. Beültem a kádba, beállítottam a zuhanyt, s a vízsugarat ráirányítottam a fejemre. Elbágyasztott a kellemes meleg víz.
Arra ébredtem fel, hogy Leyla a nevemet ismételgeti, s gyengéden megérinti a karomat. Két órát aludtam a kádban.
(Jövő héten folytatjuk)