Hirtelen ébredtem fel. Egy pillanatra azt sem tudtam, hol vagyok. Csak azt láttam, Leyla szinte szalad ki a fürdőszobából, s be is zárja maga mögött az ajtót. Mindössze résnyire hagyta nyitva, s így mondta:
– Ne haragudj! Valakinek be kellett jönnie, mert elaludtál a kádban. Féltünk, hogy esetleg belecsúszol a vízbe, vagy valami ilyesmi történik. Kerem pedig… Őt most nem engedi ki a kezei közül Sinem. Viszont lassan össze is kellene szednünk magunkat, mert otthon nem nagyon tudják már elképzelni, hol maradtunk el ennyi ideig, Igaz, haza is telefonáltam, s Nurgül nénit is hívtuk, és Aybüke nénit is…
Leyla hadarta a mondatokat. Láthatóan, hallhatóan nagyon zavarban volt, hogy be kellett jönnie a fürdőszobába, úgy, hogy egy teljesen meztelen férfi aludt a kádban. Akkor még csak ismerkedtem azzal, hogy a török erkölcsök és szokások azért nagyban eltérnek a mieinktől.
Lassan kezdett minden emlékem visszatérni a reggeli történésekről.
– Kerem, hogy van? – kérdeztem
– Jól. Legalábbis azt hiszem.
– Megyek és mindjárt megnézem – s azzal kezdtem is kikászálódni a kádból, mire Leyla azonnal becsukta a fürdőszobaajtót.
Bármennyire is igyekeztem, bizony még rendbe kellett kapnom magamat. Hátra volt egy hajmosás, ugyanis a portól, pontosabban a fűszerektől, amit a piacon sikerült „összeszednem”, nem volt egyszerű megszabadulni. Ahogy ezen túljutottam és kiszálltam a kádból, láttam, hogy Leyla egy farmert és egy pólót is bekészített. Egészen jól eltalálta a méretemet.
Keremmel csodát tett Sinem. Olyan sminket kapott, amit szinte senki nem vett észre, ugyanakkor tökéletesen elfedte a sérüléseit.
– Még nincs teljesen kész – fordította le Leyla, hogy mit mond Sinem, miután megdicsértem a munkáját.
Kerem megpróbált mosolyogni, de egyrészt rászóltak, hogy ne mozgassa még az arcát, másrészt látszott rajta, hogy még ez is fájdalmat okoz neki.
– Biztosan nem kellene legalább egy orvosnak megvizsgálnia téged? – kérdeztem.
– Nem. Hidd el, barátom, jól vagyok. Nem tört el semmim. Ez a pár zúzódás pedig nem vészes. Most még ugyan fáj… – s itt Kerem hirtelen témát váltott. – Nagyon köszönöm neked, hogy megmentetted Leylát! Ha te nem lettél volna, nem is tudom, mi történik vele.
Önkéntelenül Leylára néztem, ő hálásan tekintett vissza rám, de valami mást is láttam a szemében, amikor találkozott a tekintetünk. És abban a pillanatban teljesen eltűntek az aktuális problémáink és gondjaink. Csak ő létezett a számomra.
De gyorsan visszazökkentem a valóságba. Kerem törte meg az idilli pillanatot: Ki kell derítenünk, kik voltak ezek a fickók!
Egy másodperc alatt megváltozott Leyla tekintete.
– Amíg fürödtél, illetve aludtál, alaposan átbeszéltünk mindent. Nekem az a véleményem, hogy Ömer áll a támadás hátterében, de nem lehetünk ebben száz százalékig biztosak. Viszont a családnak ezzel együtt sem szeretnénk elárulni mi történt ma reggel. Legalábbis egyelőre nem.
– Kivéve Aybüke nénit – vetette közbe Kerem.
– Igen, ő mindjárt ide is ér, ha minden igaz. Ezért is mentem be hozzád a fürdőszobába.
Kerem megint elmosolyodott kicsit, s egyben fel is szisszent. – Majd meglátod, ő elég gyorsan és ügyesen kezébe veszi a dolgokat.
Ezt már én is megtapasztaltam korábban. És ez alkalommal is. Onnantól számolva, hogy Aybüke néni megérkezett, szerintem egy órán belül már komoly nyomunk volt.
Figyelmesen végighallgatott minket. Majd telefonált párat. Nagyjából húsz perc elteltével elkezdtek a mobiljára érkezni rövidebb-hosszabb videók arról, ami a piacon történt. Kiderült, hogy többen is rögzítették a telójukkal az eseményket. Ami így utólag visszatekintve nem is volt csoda. Manapság mindent felvesznek az emberek, hát még az ekkora balhékat.
Nagyon furcsa volt visszanézni a történteket. Ráadásul más és más nézőpontból. Persze a többiek ismerős arcokat kerestek a támadók között, de én ebben nem tudtam segíteni. Én másra figyeltem. Azt néztem, mennyire profik, mennyire lehetett ez az egész akció előre megszervezve. Mert azt továbbra sem tudtam mire vélni, hogy szinte varázsütésre és egyszerre elfutottak.
Aybüke néni megint telefonált, s közben újabb és újabb felvételek érkeztek. Egy idő után már olyan sok, hogy nem is tudtuk őket együtt megnézni. A többiek elosztották őket egymást közt. Kisvártatva Leyla felkiáltott.
Azon a videón, amit legutoljára játszott le, az látszott, hogy az a fickó, aki megpróbálta elrabolni őt, bement az egyik árushoz, s elbeszélgetett vele, s jobban megvizsgálva a felvételt, azok ketten nem úgy diskuráltak, mintha akkor látták volna egymást először – Ez nagyjából fél órával korábban történt – jelentette ki Leyla.
– Elkaptuk őket! – közölte egyszerre diadalittasan és dühösen Aybüke néni.
(Jövő héten folytatjuk)