Ez volt az, amit akartam, amit onnantól kezdve szerettem volna, hogy ez a lány felpofozott engem ott Alcúdiában a focipályán. Nyilván magamnak sem vallottam be egy ideig. De belé szerettem, s ez sokkal régebben megtörtént, minthogy kimondtam ezeket a szavakat. Ha nem is a legelső pillanatban – mert ez talán egy egészen picit túlzás volt – még ott Mallorcán elrabolta a szívemet. Pedig akkor, amikor nyomozni kezdtem utána, még nem is ismertem. Mégis nagyot dobbant a szívem, amikor végre megpillantottam őt a szállodában, s nem volt kérdés a számomra, mindent el fogok követni azért, hogy biztonságban tudjam őt.
Jó volt kimondani, hogy szeretem, ennél már csak hallani volt jobb, hogy ő is hasonlóan érez. De ettől persze még sok szempontból benne voltunk a slamasztikában. Kíváncsi voltam, Aybüke néni mire jut, s mikorra sikerül valamit kideríteni a fickókról, akik rátámadtak Keremre a piacon. Bár nekem sok kétségem nem volt afelől, hogy Ömer nyúlt utánunk Mallorcáról. És ez bizony komolyan aggasztott.
A gyanúm be is igazolódott. Kora este kaptam egy üzenetet Leylától, aki addigra már bőven otthon volt, hogy találkozzunk naplemente környékén a Galata torony tövében. Pont rá gondoltam, s arra, hátha most meséli el a szüleinek, hogy egymásba szerettünk, de mivel épp akkor írt, biztosan nem ezek a történések zajlottak náluk éppen.
Sötétedésig még volt egy órám. Amúgy is azt terveztem, sétálok egyet az Aranyszarv-öbölben, ha már ilyen közel lakom hozzá. Nurgül néni kb. fél óránként megkérdezte, nincs-e szükségem valamire, de ezt is csak amolyan jelbeszéddel tette, mert tolmács hiányában nagyon nem tudtunk értekezni egymással.
Először a legközelebb eső hídra indultam, majd lementem közvetlenül a partra, miközben gondolkodtam. De aztán rájöttem, nincs sok értelme addig agyalnom a dolgokon, amíg nem hallgatom meg a híreket Leylától. Így végül hamarabb a toronyhoz értem, minthogy a nap elkezdett lebukni a horizonton.
Ő is hamarabb érkezett. Messziről láttam rajta, hogy gondterhelt, ám amint a közelembe ért felragyogott a szeme. Összesimultunk, s kaptam egy csókot is, teljesen függetlenül attól, hogy hivatalosan ki, kinek a jegyese és kinek nem. De aztán nagyon hamar újra komollyá vált az arckifejezése.
– Sajnos nagyjából úgy van minden, ahogy gondoltuk – sóhajtott egyet, s úgy folytatta. – Akik ránk támadtak egy Erkan Kaya nevű embernek dolgoznak, ő amolyan pénzbehajtóként tevékenykedik. Elég sokan ismerik, és tartanak is tőle. A lényeg, hogy egy-két kemény fickót bármikor rá tud küldeni bárkire. És ennek nagyon következményei sem szoktak lenni, mert jó összeköttetései vannak a rendőrségen. De ami lényegesebb, ez az Erkan az unokabátyja annak a Kadirnak, aki ott volt a szállodában aznap Mallorcán, amikor megszöktem. Ő Ömer egyik testőre. Szóval, megvan a kapcsolat…
Itt szerettem volna kérdezni valamit, de Leyla mindenáron be akarta fejezni.
– Aybüke néni holnap este találkozik a behajtóval, sikerült ezt is elintéznie. Addig biztosan békén hagynak minket.
Eredetileg nem ezt akartam, de egy szempontból megörültem ennek a hírnek, s egyfajta poénnak is szántam:
– Akkor legalább, amikor a szüleidnél vacsorázunk, tuti nem fog ránk támadni senki.
– Nagyon vicces vagy! De hidd el, elég komoly a helyzet, ez az Erkan Kaya nem akárki. Kevesen mernek vele ujjat húzni, tartanak tőle az emberek, s tisztelik is.
– Tisztelik? Azt még megértem, hogy félnek tőle, de mitől tisztelik?
– Másképp mennek errefelé a dolgok. Nem kell feltétlenül értened, de muszáj leszel elfogadni. Nagy dolog, hogy Aybüke néni elérte, hogy találkozzon vele. Normál esetben inkább azt történne, hogy újabb embereket küldene ránk, s valószínűleg nem olyanokat, akik a piacon elfutottak.
Leyla még most is folytatni akarta, de ezúttal nem hagytam.
– Ezt nem olyan biztos. Miből gondolod, hogy a többi embere más, mint a piacosok? Sajnálom, hogy nincs itt Törpe és Ábel…
Leyla rosszallóan nézett rám, s meg is szorította a kezemet. – Tudom, hogy csak jót akarsz, s azt is tudom, hogy te és a barátaid bátrak vagytok. Ezt be is bizonyítottátok már. De ez itt más világ. Az, hogy három vagy négy fickónak kemény az ökle nem tudja megoldani ezt a problémát. Attól tartok, rosszabb a helyzetem, mint gondoltam. Persze az benne volt a pakliban, hogy Ömer nem enged csak úgy el, nem nyeli le a békát, hogy valaki elszökött tőle. De hogy ilyen gyorsan lépjen, az meglep. Ezzel azt akarja megmutatni, hogy ne nagyon ugráljunk, bárhová elér a keze. Még neked, nektek is bajotok lehet abból, hogy segítettetek elszöknöm.
Egy fél pillanatra elgondolkodtam, de tényleg csak annyira.
– Lehet, hogy itt Törökországban másképp mennek a dolgok. De nálunk otthon nem. Köztörvényes bűnözők nem tarthatnak sakkban becsületes embereket. Nálunk működik az igazságszolgáltatás, legalábbis annyira biztos, hogy a rendszer megvédjen bennünket. Úgy értem téged is.
– Ebben én nem lennék olyan biztos a helyedben. – érkezett Leyla válasza.
(Jövő héten folytatjuk)