A MadameWeb premier előtti vetítése után készítettünk egy páros interjút Vikivel és Krisztiánnal, akik többek között azt is elárulták nekünk, hogy mivel lepték meg egymást a szerelmesek ünnepén.
Szeretitek a szuperhősös filmeket?
Viki: Én nagyon, odavagyok a Marvel-alkotásokért, a MadameWeb pedig kifejezetten az én filmem, hiszen női szuperhős is van benne. Biztosan azért is kedvelem annyira az ilyen mozikat, mert eléggé harcias nőszemélynek tartom magamat.
Krisztián: Tényleg az vagy! Én amúgy nem rajongók annyira az ilyen filmekért, de örömmel eljöttem a moziba.
A MadameWeb premier előtti vetítése pont egy különleges alkalomra, Valentin napra esett. Mennyire szeretitek és tartjátok az ilyen ünnepeket?
Viki: Szeretjük nagyon és Krisztián annyira romantikus volt! Telerakta a lakást rózsaszirmokkal és gyertyákkal és még egy arany karkötővel is meglepett. Fel is vettem a vetítésre.
Krisztián, ennyire romantikus vagy?
Krisztián: Az vagyok, Viki pedig amúgy is különleges helyet foglal el a szívemben.
Viki: Nagyon cuki vagy! Annyira örültem a meglepetésednek. Egyébként én is vettem Krisztiánnak valamit Valentin napra: páros lövészetet…
Krisztián: Méghozzá igazi, éles fegyverrel!
Viki: Igen, emellett motoros utalványokat is kapott.
Ez annyira ti vagytok! Nem egy romantikus vacsorára mentek el, hanem inkább lövöldöztök egyet…
Krisztián: Vacsorázni bármikor el tudunk menni, lőni nem mindig.
Viki: Igyekszünk minél több izgalmas programot csinálni közösen, de ez a Valentin napi meglepid tényleg a szívem csücske! Nem tudom, hova dugdostad el azt a sok rózsát?
Krisztián: Az legyen az én titkom!
Hogyan telnek a mindennapjaitok?
Krisztián: Izgisen… Van dolgunk bőven.
Viki: Annyi munkánk van, hogy nem tudunk megállni, ami tök jó! Sokan panaszkodásnak élik ezt meg, pedig mi imádjuk, hogy ennyi a tennivaló. Most is egy forgatásról jöttem a moziba, és holnap is forgatok. Szerencsére a cégeink is jól működnek, aminek nagyon örülünk, aztán majd nyáron pihenünk.
Krisztián: Vagy nem…
Viki: Dehogynem! Ezt kisajtolom belőled. Nincs olyan, hogy nem!
A munkát hazaviszitek?
Krisztián: Én rendszeresen. Hozzáteszem, mi azért kicsit másabb helyzetben vagyunk, mint azok, akik nap, mint nap bejárnak dolgozni. Magamon és Vikin is azt látom, hogy ezt életstílusként, a hivatásunkként fogjuk inkább fel.
Viki: Nincs is más lehetőségünk, hiszen a saját cégeinkről van szó. Nincs olyan, hogy délutánra ledobjuk a lantot, és ennyi volt a munka.
Krisztián: Nem azért viszem a munkát haza, mert muszáj, hanem, mert szeretem azt, amit csinálok, és ez így azért más.
Amikor éjszaka ágyba bújtok, szoktatok még kicsit beszélgetni? Az olyan meghitt tud lenni…
Viki: Hú, igen! Én nagyon szeretek… Vagyis szeretnék…
Krisztián: Ha vízszintbe vágom magamat, akkor én alszom, nem beszélgetek.
Viki: Ilyenkor valahogy mindig rám jön az ötperc. Puszilgatnám, ölelgetném, csikizném, jaj, nyuszika, de szeretlek, ő meg hümmög…
Krisztián: És elalszom. (nevet)
Viki: Én még átgondolom a holnapot, hogy mit főzzek, mi a bevásárlási lista.
Krisztián: Én is ezt csinálom, csak alva.
Viki: Ha valamelyik tulajdonságodat elvenném tőled, akkor az lenne az, hogy egy pillanat alatt el bírsz aludni. Akár állva is!
Akkor Krisztián, lehet, hogy ez a te szuperképességed?
Krisztián: Lehet… Amúgy tényleg így van, ha fáradt vagyok, akkor könnyen elalszom bárhol. Nem zavar a hangzavar, sem az, ha kemény az ágy. A kollégium és az Exatlon megedzett.
