A Mellékhatás Annája lett 2023 legjobb színésznője. A Televíziós Újságírók Díját gyűjtötte be ebben a kategóriában. Dórival még azon az estén, a gálán beszélgettünk. De nem csak az elnyert díj és a Mellékhatás került szóba.
Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy te is ott vagy 2023 legjobb színésznő jelöltjei között?
Őszintén? Nem értettem, hogyan jelölhettek engem erre a díjra, azt hittem, sokkal korábban ment adásba a Mellékhatás, annyira régen forgattuk már… (nevet) Az volt bennem, hogy jó, ez a hajó elment, biztos nem foglalkoznak már a második évaddal. Szóval tényleg meglepett a dolog.
A Mellékhatást több kategóriában is jelölték és díjazták, ami azt jelenti, hogy nemcsak a nézők, hanem a szakma elismerését is kivívta. Szerinted mi a sorozat sikerének a titka?
Van egy nagyon erős forgatókönyv, amit sokan sokáig csiszoltak. Ez nem egy gyorsan összedobott valami, hanem egy átgondolt történet. Rengeteg munka van benne, minden részlegében, legyen szó a helyszínkeresésről, a szereplők kiválasztásáról és összepasszintásáról vagy egy-egy jelenet kidolgozásáról. Az is fontos, ahogyan hozzáálltunk ehhez a sorozathoz: mindenki 140%-ot tett bele, és igyekezett a legjobbat kihozni belőle.
Maximalista vagy?
Igen, ha valamibe beleállok, akkor megpróbálom a maximum maximumát kihozni belőle.
Ha sikerül kihozni, olyankor elégedett vagy?
Néha… Azért egy kis kérdőjel mindig marad bennem, hogy nem lehetett volna ezt vagy azt még jobban? (nevet) A Mellékhatás második évadánál viszont előfordult, hogy az egyik jelenet befejezése után azt éreztem, itt most valami nagyon nagy dolog történt! Azért vannak ilyen pillanatok is, de a munkának valójában soha nincs vége. Én legalábbis nehezen tudok bármit lezárni és elrakni.
Mesélsz egy kicsit arról, hogy most milyen munkában vagy benne?
Jelen pillanatban a Székely Csaba által írt Semmit se bánok című darabban játszom a Pinceszínházban. Viszonylag régóta megy már ez az előadás. Most ennyi van.
Mennyire szeretsz forgatni?
Nagyon. A forgatásnál nemcsak az van, hogy az ember odamegy és eljátszik egy szerepet, amit kitalált előre, és elmondja a szöveget a kamerák előtt. Rengeteg dologra kell egyszerre figyelni. Az agyamat is igénybe kell venni, a lelkemet és a testemet is. Ott minden jelen van!
Szeretted Annát játszani a Mellékhatásban?
Igen, nagyon. Talán azt szerettem Annában a legjobban, hogy ami a szívén, az a száján.
Te is ilyen vagy?
Törekszem rá, de sajnos vannak olyan helyzetek az életben, amikor az ember nem mondhatja ki azt, amit valójában gondol, mert nem feltétlenül történne meg a befogadása. Anna viszont soha nem foglalkozott ezzel, és ez nagyon jó érzés volt.
Hogyan választottad ki a díjátadó gálára az öltözékedet?
Nagyon egyszerűen. Van egy magyar divattervező márka, az Artista, és amikor olyan a helyzet, őket szoktam felhívni. Szeretem, ha egy ruha kényelmes, praktikus, csinos, és közben van benne valami fantázia.
Mit jelent számodra ez a díj?
Fantasztikus érzés, és egy jó visszacsatolása annak, hogy ami akkor, a forgatáson történt, tényleg jól sikerült. Ebben egyébként csak az a nehéz, hogy ezek mindig „visszamenőleges” díjak, egy már megtörtént, lement dologért. Hülyén hangzik, ha azt mondom, nem jelent semmit, de nem hozza feltétlenül magával azt, hogy a következő munkám is ennyire jó lesz, hogy így fogom tudni azt a szerepemet is alakítani.
Hova teszed a díjat otthon? Van már helye?
Van egy kis polc, ahol ezek a dolgok vannak, oda kerül szerintem.
Mit csinálsz, ha a gála után hazamész?
Alszom egy nagyot… (nevet) Ma reggel hatkor keltem. Pilatest tartok mellékállásban, és ma már öt órám volt.
Hogy bírod a korán kelést?
Viszonylag jól.
Az emberek mennyire szeretik a pilatest?
Én a gépes reformer órát tartom, és azt látom, hogy mindig sokan jönnek. Nekem is jót tesz testileg-lelkileg, emellett csinálok valamit, és nem csak otthon ülök. Szeretek emberekkel foglalkozni, ez pedig egy másfajta előadói készséget kíván, ami szintén kihívást jelent a számomra.
