Alp Navruz, Onur Seyit Yaran, s most Akin Akinözü új történetét is néhány rész levetítése után száműzték a képernyőkről. Mi lehet ennek az oka?
A Fazilet asszony és lányaiból, A sziget meséjéből, s más sorozatokból nálunk is jól ismert Alp Navruz új szériája, a Senden Önce mindössze három részt élt meg a török Kanal D csatornán. A nézettségi adatok olyan gyengék voltak, hogy a tévé és a gyártó cég nem adott neki több esélyt. Erről pár hete számoltunk be önöknek.
Pár napja írtunk arról, hogy a Testvérekben Dorukot játszó Onur Seyit Yaran új szériája, a Yan Oda (A szomszéd szoba) négy epizód után került le a képernyőkről, s jutott ugyanarra a sorsra, mint Alp Navruz története.
Tegnap pedig már arról számolt be a török sajtó, hogy A bosszú csapdájábant sikerre vivő Akin Akinözü legújabb sorozatát a Yaban Ciceklerit (Vadvirágok) azonnal hatállyal törölte műsoráról az ATV.
A három sorozatot három különböző adó vetítette, három különböző gyártó cég állította elő, s alig egy hónapon belül mindegyik villámgyorsan fejezte be tévés pályafutását. Tehát nem elszigetelt jelenségekről van szó, sokkal inkább tendenciáról.
Már túl nagy a verseny
Törökországban rendkívül kiélezett a verseny a nagy tévécsatornák között (melyekből ott jóval több van, mint nálunk). Emellett szinte mindenki tévésorozatot szeretne gyártani, hiszen Törökország egyik elsőszámú exportcikkévé nőtte ki magát ez az iparág. Egy-egy jól sikerült szériát akár 50-60 vagy akár még több külföldi országba el lelhet adni, s egy ilyen üzleten meg lehet gazdagodni.
Gyártó cégből tehát még több van a törököknél, mint tévécsatornából. Gazdaságileg, pénzügyileg szemlélve pedig egyszerűen nem éri meg képernyőn tartani egy olyan történetet, ami az elején nem nyeri el a nézők tetszését. Egyszerűbb belefogni egy másik történet leforgatásába és műsorra tűzésébe, hátha az sikeresebb lesz.
Nem könnyű a színészeknek
Persze az már más kérdés, hogy mit szól ehhez a közönség és a színészek. Hiszen ők komolyan készülnek az új szerepükre, megalkotják a karaktereket, olvasópróbákon vesznek részt, elkezdődnek a felvételek, és még sorolhatnánk…
Amikor három-négy rész után fejeznek be egy sorozatot, az azt jelenti, hogy kb. ugyanennyi rész dobozban marad. Ennyivel ugyanis előrébb szoktak járni a forgatásokkal. Ezekkel rengeteg munka volt, s itt nem csak a színészekre gondolunk, hanem a teljes stábra. Mégsem láthatja már senki ezeket a folytatásokat, összeségében akár 10 órányi anyagot is. (Ne feledjük, Törökországban egy-egy rész akár három órányi hosszúságú is lehet.)
Persze a közönség is mérgelődik. Mert Törökország akkora, hogy egy gyengén induló sorozatnak is több millió nézője van. (Általában az a vélekedés, hogy az a széria, amit induláskor nem néznek legalább 3 millióan az bukásnak tekinthető.) Ezek a milliók nyilván szeretnék, ha nem lenne vége valódi befejezés nélkül annak a történetnek, amit elkezdetek figyelemmel kísérni.
Ám a gazdasági érdekek mindent felülírnak. Törökországban mostanra az a furcsa helyzet állt elő, hogy a világ elsőszámú sorozatgyártójaként nem engedhetik meg maguknak, hogy egy új széria gyengén induljon. Ez viszont nagyon nehéz olykor már-már megalázó helyzetbe hozza ezen szériák színészeit, akik a legtöbbször már esélyt sem kapnak arra, hogy egy gyengébb indulás után bizonyítsanak a közönségüknek, hogy igenis méltó a figyelmükre az általuk megalkotott történet…
