A Drága örökösök sztárjával a Képzeletbeli barátok premier előtti vetítésén találkoztunk, ahová Lehel a két kislányával érkezett. A filmre pedig mindenféle finomsággal felszerelkezve ültek be.
Szeretsz a kislányaiddal moziba járni?
Ők még nagyon élvezik ezt, és én is szeretek mozizni, ám nekem a színház a szívem csücske. Persze ember tervez, gyerek végez… (nevet) Örömteli amúgy látni, ahogyan elbűvöli őket egy-egy történet, szóval igyekszem elvinni a lányokat olyan vetítésekre, amikről tudom, hogy szívesen fogyasztják.
Ha már fogyasztás… Mi az, amit ilyenkor, a vetítés közben szívesen nasiztok?
Mértékkel szinte mindent. Amikor havonta, kéthavonta egyszer eljutunk a moziba, bármi jöhet, a popcorn és a Fanta is belefér. Nem érzem ezt akkora bűnnek.
A lányaid mit szólnak, amikor az emberek úgy, mint itt a moziban is, felismernek, mosolyogva odaköszönnek, vagy akár oda is mennek hozzád, hogy egy-két mondatot váltsanak veled.
Amikor ezzel szembesülnek, kérdezgetik, hogy miért akarnak beszélgetni vagy fotót készíteni velem az emberek. Elmondom, hogy azért, mert láttak a tévében ebben, abban, vagy mint most, a Képzeletbeli barátokban ugyanis én voltam az apuka magyar hangja. Emma a vetítésen boldogan súgta oda az osztálytársának, hogy ez apa, ez az apa…
Tetszett a film?
Nagyon megható volt, és nem tudtam eldönteni, hogy mennyire akar ez a felnőttekhez szólni, mert érezhetően szerintem minket is szíven tud ütni. Furcsa mezsgyén mozog, de nem tagadom, jól esett.
Mi volt, ami szíven ütött?
Én ugye már, mint szülő ültem be a vetítésre. Nagyon megható volt a történet, és elgondolkodtató, hogy mennyire törékeny a gyerekekben az élet. Jó lenne sokáig fogni a kezüket, pedig idővel el kell engedni. Szóval inkább a szülővé válás folyamata az, ami engem szíven ütött ebben és nem az én gyermeki énem elvesztése, mert a színészek szerintem valamennyire megtartják. Nekünk ilyen szempontból talán könnyebb.