Laci azt mondja, annak ellenére, hogy a többiek áradoznak arról, mennyi tapasztalattal és tanítással lettek gazdagabbak a Házasság első látásra forgatásai során, neki nem tudott újat adni a műsor.
Mit gondolsz, ha Hildával nem a kísérlet során, hanem a való életben találkoztok, szemet vetettél volna rá?
Őszinte leszek: szerintem nem ismertük volna meg egymást, mert elmegyek mellette, ha szembejön velem. Pedig egy nagyon kedves, dekoratív hölgyről van szó, de Hilda nem a zsánerem. Nem vettem volna észre. Ha pedig mégis úgy hozta volna a sors, hogy valahogyan beszélgetésbe elegyedünk, akkor sem figyelek fel rá, nem marad meg bennem olyan dolog, ami miatt elkezdek neki udvarolni. Valószínűleg ő ugyanezt mondaná rólam.
Ám jött a TV2 műsora, ami összehozott titeket…
Valóban, a kísérlet hozta nekünk azt a feladatot, hogy mi házastársként, férj és feleségként próbáljunk meg együtt élni.
Miért mondtál igent, hogy elveszed Hildát, még úgy is, hogy nem az eseted?
Egyrészt kíváncsi voltam, hogy a szakértők mit láttak bennünk, miért gondolták, hogy jó párost alkotnánk, másrészt kalandnak fogtam fel az egészet. Amúgy benne volt a pakliban, hogy nem azt kapjuk, mint akit elképzeltünk.
Milyen nőt képzeltél el?
Úgy tudnám megfogalmazni, hogy mindannyian „leadtuk a rendelést”. Sokat beszélgettem a szakértőkkel annak idején arról, hogy milyen a zsánerem, mi az, ami fontos egy nőben, hogyan kommunikáljon. Megkértek, hogy keressek képeket olyan hölgyekről, akik külsőleg vonzóak a számomra. Meglepő módon azonban egyáltalán nem ilyen hölgy került mellém az oltár előtt. Mégis nagyon kíváncsi voltam, vajon mit láttak bennünk Hildával? Milyen céllal raktak össze minket? Azt gondolom egyébként, hogy mi mindent kihoztunk abból a hat hétből, ami arról szólt, hogy nekünk férjként és feleségként kellett együttműködnünk.
Mégis külön folytattátok tovább.
Ez így van. Ugyanis ez az út csak jó barátokká kovácsolt minket. Társakká, akik jól meg tudták oldani az eléjük került feladatokat. Azért nem tagadom, elindult valami érzelem is, mert azt gondolom, hogy férfi és nő között nincs igazi barátság, de ez inkább a kísérletnek szólt.
Ez az érzelem el is múlt, ahogy véget ért a kísérlet?
Igen. Ahogy visszacsöppentünk a saját életünkbe. Azok a dolgok, amik a forgatás miatt a háttérbe szorultak, ismét előtérbe kerültek, és elvették a figyelmet a másikról. Azt gondolom, ha ez megtörténhetett, akkor ez azt jelentette, hogy a barátságon és a műsoron kívül nem sok minden tartott minket össze.
A nézők egyik kedvenc párosa voltatok, és mindenki nagyon szurkolt nektek, hogy együtt maradjatok…
Én férfiként igyekeztem nagyon tapintatos, udvarias, kedves és türelmes lenni, amit Hilda rendkívül értékelt. Szépen, lassan elindult a dolog közöttünk, ám az a szikra, amit ő emlegetett, nem volt meg.
Benned sem?
Én nem emlegettem ezt, mert férfiként azt gondolom, nem túl kedves dolog arról beszélni, hogy mi nem tetszik egy hölgyben. Nem sorolgattam ezeket a műsor során. Hilda a feleségem volt. Ez nem illő szerintem.
Több szereplő mondta, hogy egyfajta önismereti tréning volt számára ez a műsor, és hogy sokat tanult belőle önmagáról is. Te is így vagy vele?
Mindenki olyan szépen beszélt erről, olyan cukik voltak. Emiatt is kellemetlen kicsit, amit most fogok mondani: nekem semmit nem tanított. Nagycsaládban nőttem fel. Három testvérem van, én vagyok a legidősebb. A szüleim úgy neveltek, hogy mindig vigyázzak a kisebbre, és én valóban ilyen ember lettem. Ez a „juhászkutya-tulajdonságom” megmaradt. Igyekszem segíteni, felkarolni azt, akinél azt érzem, hogy szüksége van rá. A műsorban egy-egy helyzetben éreztem, hogy Hilda támogatásra szorul, és én nem engedtem, hogy rosszul érezze magát. Úgy gondoltam, ha már itt vagyunk ebben a kísérletben, éljük meg ezt olyan kalandként, ami nekünk is jó. Szerintem kifelé mindez pozitívan jött le.
Mindenképpen…
Ezért is érezhették a nézők a műsor végén azt egy kicsit, hogy savanyú a szőlő. Ám itt nincs semmi hazugság, árulás vagy varázslat. Ez egy hathetes intenzív forgatás volt, és mi Hildával így oldottuk meg a feladatokat. Ezekben a szituációkban így reagáltunk. Tanulni azért sem tanultam semmit, mert a szívemet nem tudta megmozgatni a feleségem, így az agyam nem találkozott új dolgokkal, nem kapott új impulzusokat. Már bocsánat, hogy így mondom, de aggyal meg tudtam oldani ezt az egészet, a saját eszközeimmel, amik már megvoltak.
A műsort követően aztán csak rád talált a szerelem.
Én nem éltem meg ezt a műsort rosszul. Kicsit kirántott a mindennapokból és a magány érzéséből. Rengeteg élménnyel lettem általa gazdagabb. Inkább az történt, hogy pezsegve kijöttem a forgatásról, átlagemberként egy csomó új tapasztalással. Hildával nagyon élveztük a programokat, sokat nevettünk, és végig önmagunkat adtuk. A Házasság első látásra után aztán visszacsöppentem a hétköznapokba, találkoztam a barátokkal, elmentünk nyaralni, a csapatommal is úgy dolgoztunk ismét, mint korábban. Nem kerestem magam mellé senkit. De aztán mégis lett egy szerelmem.
