Ma este indul útjára az RTL-en Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban, amit az alkotók krimi-realitynek aposztrofálnak, bár nagyon nehéz bármilyen műfajba besorolni, mert az első részt látva, a pszichológiai thriller-társasjáték éppen úgy illik rá. Egy biztos, ilyesmit eddig még nem láthattunk a hazai tévécsatornákon.
Az Árulók lényege, hogy egy kastélyban összezárnak 22 celebet, akik közül az elején kiválasztanak néhány gyilkost. Nekik az a feladatuk, hogy minden éjszaka végezzenek valakivel a többiek közül. Persze mindezt titokban teszik, s a többiek nem tudják, kik törnek az életükre. Mindenki gyanús. Amíg a gyilkosok teszik a dolgukat, a többiek nyomoznak utánuk, ha úgy tetszik: vadásznak a gyilkosokra. Azonnal megkezdődik a versenyfutás az idővel…
Az Árulók egy társasjáték, vagy még inkább szerepjáték, ami attól működik, hogy az alkotók minden tekintetben valósághű környezetet teremtettek. A feszültség szinte az első pillanattól tapintható, különösen azt követően, hogy nagyon hamar történik valami, ami beparáztatja a résztvevőket. Innentől kezdve pedig tényleg megszűnik számukra a külvilág. Csak a játék valósága létezik. Azt, hogy a hírességek átlényegüljenek gyilkosokká, s előlük menekülő, de egyben utánuk nyomozó ártatlanokká, az is segítette, hogy két hétre teljesen izolálták őket. A műsor első részének sajtóvetítésén a készítők elmondták, a stábtagok sem szólhattak a játékosokhoz, még a mikroportokat is csendben, rájuk nem nézve tették fel a technikai munkatársak. Így nagyon hamar elérték, hogy a résztvevők abszolút egyedül érezték magukat a kétségeikkel, hiszen a külvilágból semmiféle információ nem érkezett hozzájuk, a többiekben pedig nem bízhattak, mert senki nem tudta, kik lehetnek a gyilkosok… Rendelkezésükre állt viszont két pszichológus, s azt, hogy lelkileg mennyire megterhelő volt leforgatni ezt a műsort, az is bizonyítja, hogy ők nem maradtak munka nélkül, sokan és sokszor vették igénybe a segítségüket.
Rajtuk kívül a játékmester/műsorvezető Árpa Attila szólhatott csak a játékosokhoz. Ő elmondta, egy idő után valósággal csüngtek a szavain, s már a hanghordozásából is igyekeztek következtetéseket levonni. Attila elmondta, a kastély lakóinak többségét régről ismeri, egyesekkel kifejezetten jóban is van, ám nem kivételezett senkivel. „Néha, amikor már nagyon ki voltak borulva idegileg, azt az utasítást kaptam, nyugtatgassam kicsit őket, de amúgy a rideg és titokzatos várúrt alakítottam, amit nagyon élveztem – árulta el, s hozzátette, azért is élvezte a szerepét, mert neki mindent lehetett, kiélvezhette a forgatásoknak otthont adó csodálatos kastély minden kényelmét és luxusát. – Én tényleg úgy éltem ott két hétig, mint egy igazi báró vagy gróf. A többiek viszont…”
.