Dupla résszel indult útjára péntek este a Dunán Tündérkert című, nagyszabású történelmi sorozat, amit előzetesen többen az amerikai Trónok harcához hasonlítottak. A produkció hazai szinten giga költségvetésből, nem kevesebb, mint 3 milliárd forintból készült el, s szerencsére ez látszik is rajta.
A filmes-tévés szakma alighanem félelemmel vegyes várakozással ült le a tévékészülékek elé, hiszen az utóbbi időben komoly állami támogatással készült történelmi alkotások, így az Aranybulla sorozat és a Hadik mozifilm sem teljesítettek túl jól, és akkor még nagyon finoman fogalmaztunk. Az előbbit egyszerűen nem lehetett komolyan venni, annyira gyengére sikeredett, a Hadik szépen fényképezett képi világát pedig tönkretették a kidolgozatlan karakterek, a rosszul megírt forgatókönyv, valamint a sokszor kínosan bugyuta dialógusok.
Gyorsan szögezzük le, a 1600-es évek elején lezajlott, az erdélyi fejedelemség trónjáért folyó küzdelmeket bemutató Tündérkert messze jobban sikerült az Aranybullánál és a Hadiknál is. Látványos, szórakoztató, de azért nem hibátlan. Az első két rész alapján erről a sorozatról elmondható, nem az ablakon dobták ki a milliárdokat. A forgatókönyv rendben van, bár az azonos című Móricz Zsigmond-regény nyilván erős „sorvezetőül szolgált”. Helyenként ezzel együtt is hiányzik a kohézió, néha kicsit úgy érzi az ember, jönnek egymás után a jelenetek, amelyek rendben vannak, ám valahogyan a Tündérkert mégsem áll össze igazán kerek egésszé, hiányzik az az atmoszféra, ami jellemezte a régi magyar történelmi sorozatokat, például A fekete várost, vagy azt a Trónok harcát is, amihez oly gyakran mérik a szériát. De – tegyük hozzá gyorsan – ez még javulhat, hiszen hátra van még hat rész, amit mindenképpen érdemes megnézni. Már csak azért is, mert eleve van egy olyan érzése a nézőnek az első két epizódot látva, hogy egy kicsit hosszúra nyúlt előkészítés zajlik, és még csak felvezették az érdekes(nek ígérkező) történetszálakat, aminek az ívét vélhetően végigviszik az alkotók. Bízunk benne, hogy most még ezért is kaptunk keveset akciójelenetekből.
A figurák jól kidolgozottak, működnek a regényből is ismert karakterek. Egyértelműen látszik a szándék, hogy a sorozatban arra (is) fókuszáltak, hogy ugyan Erdély nagypolitikáját a férfiak irányítják, ám őket a háttérben az ugyancsak erős nők terelgetik. Ez pedig hozza magával, hogy a Tündérkert egy olyan történelmi széria, ami a szereplők magánéletébe is betekintést enged, s az érdekek mellett az érzelmek is dominálnak benne. A főbb szerepekre kifejezetten jó színészeket választottak, akik képesek további mélységet adni a karaktereiknek. Az egyetlen kivétel az egyik erdélyi főurat, Kornis Boldizsárt alakító Németh B. Kristóf, aki kis túlzással csak annyit tesz, hogy felmondja a szövegét, mintha papírról olvasná. Az ő szerepeltetésére valószínűleg azért kerül sor, mert a gyártó cégnél fontosnak érezték, hogy a történelmi Erdélyt bemutató sorozatban onnan származó, illetve ott élő színészek is játszanak. Bár konkrét kimutatás erről nincs, de nagyjából a színészgárda 20%-a erdélyi magyar.
És ha már a számoknál tartunk: a részenkénti közel 400 millió forintos költségvetés mellett érdemes megemlíteni, hogy a széria forgatása majdnem 100 napot vett igénybe, s érdekesség, hogy ebből 21 teljes napot a föld alatt (barlangokban, kazamatákban, pincékben stb.) töltöttek a színészek és a stáb. Több mint 1500 statisztát és több tucat kaszkadőrt vettek igénybe a munkálatok során, egyes jeleneteknél pedig külön intimitáskoordinátor segítette a munkát. És itt vissza is kanyarodhatunk a Trónok harcához. Az alkotók ugyanis abban is hasonlítani akarnak az etalonnak számító szériához, hogy teletűzdelték erotikus jelenetekkel a történetet. Ezek egy része azonban eléggé funkciótlan és öncélú. Kicsit komikusan hat, hogy a fiatal erdélyi fejdelem (a feleségén kívül) kb. minden szép nőt egyből az ágyába rángat, akivel csak összefut valahol.
De ez legyen a sorozat legnagyobb hibája…