Szente Vajk a Most vagy soha! társ-forgatókönyvírója és kreatív producere sok kulisszatitkot elárult nekünk a napokban mozikba került Petőfi-filmről.
Milyen volt a díszbemutató előtti éjszakád, tudtál aludni?
Kiválóan aludtam… Amikor színházi előadást készítek, mindig igyekszem minimalizálni annak a lehetőségét, hogy a bemutatón bármi rosszul sikerüljön. Ez az esély egy filmpremier esetében a minimumnál is minimumabb, hiszen a produkciót elkészítettük, megvágtuk, megcsináltuk, és az utolsó kópia is sok-sok ideje megvan már. Egészen bizonyosak lehetünk tehát abban, hogy a nézők ugyanazt fogják most látni, mint amit tegnap a stábvetítésen megmutattunk. Ez nagy nyugalommal tölt el.
Milyen volt a stábvetítés? Hogyan fogadta a közönség a filmet?
A kollégák olyan szeretettel érkeztek a moziba, ami ritkán tapintható. Nagyon jó volt látni a könnyes tekinteteket… Azt el kell mondjam, hogy nem kevesebb mint 1400-an dolgoztak a produkción, és mindenki elképesztő munkát tett bele! Úgy éreztük, hogy a témaválasztás és a márciusi ifjak szelleme volt az, ami miatt mindenki sokszoros erővel dolgozott ezen a filmen.
Hogyan lehet ennyi embert összefogni?
Többünk feladata volt ez, de a magam részéről színházilag már van ilyen irányú tapasztalatom. Valamint ez a munka szakaszosabb. Van egy előkészítési fázis, amiben sokan nem vesznek részt, aztán jön a forgatás, amin természetesen igen, és ezt követi az utómunka, amelyben szintén nagyon sokan dolgoznak, de egyszerre nincs munkában az az 1400 ember.
Személy szerint te mennyi munkát tettél bele?
Négy és fél éve találtuk ki Rákay Philippel, hogy elkészítjük ezt a filmet, és attól kezdve minden áldott nap foglalkozunk vele.
Milyen érzés volt, amikor elkészült a film ennyi év után? Hátra lehetett egy kicsit dőlni?
Amikor meglett a végső kópia, azt éreztük, hogy rendben van, de most 100%-osan a kommunikáció felé kell vennünk az irányt. Megnyugvás egy pillanatig sem volt, hiszen mindig van egy következő lépés a filmkészítésben.
Ha te is éltél volna Petőfiék korában, szerinted milyen szerepet töltesz be akkor, 1848. március 15-én?
Ha nagyon objektívan kellene erre válaszolnom, akkor azt hiszem, hogy a Nemzeti Színházban vártam volna a márciusi ifjakat, és minden erőmmel azon lettem volna, hogy az ottani eseményen is minél többen legyenek.
.