Ott járhattunk, s feledhetetlen élményekkel gazdagodtunk.
Ahogy arról többször is írtunk már, abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy tavaly április végén ellátogathattunk Ayvalikba, mégpedig A három nővér forgatásának az utolsó hetében. Azokban a napokban, amiket ott tölthettünk, a sorozat legutolsó részét rögzítették a kamerák.
A sorozatban a meghatározó színészek mindegyike ott volt. Sokukkal beszélgethettünk, s szinte kivétel nélkül azt mondták el nekünk, nem csak a kollégák és a munkatársak fognak nekik nagyon hiányozni, hanem Ayvalik is, ami két és fél éven keresztül (eddig tartott A három nővér forgatása) az otthonuk volt. Mivel az Égei-tenger partján fekvő festői szépségű kisváros több, mint 400 kilométerre található Isztambultól, ezért a színészek és a stábtagok odaköltöztek, s csak hetente-kéthetente jártak haza.
Ezért is jelentett A három nővér sokak számára többet egy „szokásos” sorozatnál, és ezért is volt nehezebb a búcsúzkodás. Persze, amikor ott voltunk, a búcsúzkodás mellett a munkára is koncentráltak, mindenki azt szerette volna, hogy a tévéképernyőkön bő két évig látható sorozat fináléja különleges és egyben csodaszép legyen.
Az egyik napon, amit a helyszínen tölthettünk csak és kizárólag Türkan és Somer esküvőjét rögzítették. Az őket életre keltő Özgü Kaya és Berker Güven nagyon koncentráltak voltak. Velük aznap szinte beszélni sem lehetett. Szerencsénk volt, hogy az előző napon mindkettőjükkel felvettünk egy-egy interjút. A Rüchan asszonyt éltre keltő Veda Yurtsever viszont végig nagyon felszabadultan viselkedett. Néha még úgy is tett (természetesen csak viccből), mintha az ő menyegzőjére kerülne sor hamarosan. Vedát amúgy is egy vidám, folyamatosan viccelődő hölgynek ismertük meg, akinek a személyisége még csak nyomokban sem emlékezet Rüchanéra. Ennek ellenére imád negatív karakterek bőrébe bújni. Mint elmondta nekünk, egyszerűen több színészi kihívást és lehetőséget lát az ilyen figurákban. Veda azt is elárulta, természetesen nagyon sajnálja, hogy véget ér ez a csodálatos sorozat. Egyetlen egy valami van, amit nem bán, hogy így több időt tud majd a nagyfiával tölteni, mert ő már nagyon hiányzik neki.
A másik színész, aki sokat viccelődött az esküvői jelenetek próbáin (mert nyilván az éles felvételek alatt már nem lehet ilyet csinálni) a Sadikot játszó Reha Özcan volt, aki elújságolta nekünk, hogy már járt Magyarországon, s minden kollégáját arra biztatja, tegyenek így ők is, mert Budapest egy valóságos kis ékszerdoboz.
Az esküvő, amint azt nemsokára önök is látni fogják a tévében, csodásra sikerült. És a képernyők előtt ülve az ember nem is gondol bele, mennyi munka van ebben, s nem is minden olyan egyszerű. Amikor például mindenki táncol, az a felvételen nem zenére történik, mert akkor a színészek nem hallanák az utasításokat. Ezért csak elképzelték a muzsikát, s megpróbálták eltalálni a ritmust. Később a stúdióban a vágás során kerül zene a képkockák alá.
Sok minden más érdekes dolognak lehettünk még tanúi a helyszínen. Minderről egy nyolc oldalas külön mellékletet találnak az aktuális Telenovella magazinban. A három nővér végéhez közeledve pedig figyelmükbe ajánljuk a sorozatban Nesrint éltre keltő Iclal Aydin által írt azonos című regényt, valamint a történet folytatását a Búcsú Ayvaliktól című kötetet, melyeket itt a webshopunkban tudnak megrendelni: https://telenovella.hu/webshop/
Alább pedig egy rövid videót is megnézhetnek arról, hogyan kezdték el feldíszíteni a Korman villát a nagy napra. A munkálatok amúgy már hajnalban elkezdődtek, s addigra került a helyére minden, mire az összes színész megérkezett.