Fecót a közelmúltban két műsorban is láthattuk az RTL képernyőjén. A Jobb később, mint soha!.ban és a Most Wantedben. Fecóról mindenki azt gondolja, hogy nagyon nyitott és közvetlen ember…
Fecó, szerinted mi a közös benned és a Jobb később, mint soha szépkorú, legendás szereplőiben?
A humor. Szerintem ez kötött össze bennünket, emiatt lett olyan szoros és jó a kapcsolatunk. Ez a magja az egésznek.
Könnyen barátkozol?
Nagyon sokszor mondogattam már magamban, hogy nálam ez a „barátságfelvétel” lezárult, de rájöttem, hogy ez egy eléggé ódivatú és gagyi felfogás. Szóval én úgy fogom fel ezt az egész történetet, hogy szívesen nyitok új emberek felé. Viszont nagyon nehezen barátkozom.
Pedig nagyon nyitott embernek tűnsz.
Általában ezt gondolják rólam, és ez valahol igaz is. Könnyen teremtek kapcsolatot másokkal, nyitott, közvetlen vagyok, de csak egy bizonyos határig. Amikor eljön az a pont, hogy szóba kerül például az, hogy szervezzünk valami közös programot, bandázzunk egyet, bevallom, én nehezen lépem ezt meg. 30 felett nem tudom, hogyan csináljuk… Üljünk be valahova egy korsó sörre, és spanoljunk, beszélgessünk mély dolgokról? Nekem ez olyan szürreálisnak tűnik.
Van időd a barátokra?
Elég kevés a szabadidőm, így velük sem tudok olyan sokat találkozni. Pont nemrég beszéltem pár barátommal, hogy régen láttuk egymást, jó volna a hétvégén összefutni, de most pont olyan periódusom van, hogy rengeteg a teendőm, folyamatosan be vagyok táblázva.
Mit szólnak hozzá, ha hosszabb ideig nem tudsz velük találkozni?
Egy jó barát nem attól jó barát, hogy hányszor találkoztok egy évben, hanem hogy az minőségi legyen, meghallgassátok egymást, és segítsetek a másiknak, ha szüksége van rá. Azok, akik közel állnak hozzám, ismernek, elfogadják, amilyen vagyok, így szeretnek engem, és szerintem ez így van rendben.
A televíziózás mit jelent számodra? El tudnád képzelni, hogy a fodrászatot végleg lecseréled erre?
Azt gondolom, hogy ez a kettő nagyon jól tud egymás mellett működni. Sőt, erősítik a másikat. Észrevettem, hogy engem az élet arrafele terel mostanában, hogy egy kicsit kevesebbet dolgozzak fodrászként, és nem tagadom, ennek valahol örülök is.
Miért?
Azért, mert ez az egész tud nagyon monoton is lenni. Amikor ugyanazt csinálod sok-sok éve, és már kicsit úgy működsz, mint egy robot, na, az maga az ember lényének a halála. Bár a Most Wanted – A hajsza és a Jobb később, mint soha! rengeteg időt elvett, én ezt egyáltalán nem bántam. Jó volt egy kicsit kiszakadni, és elmenni a tévés világba.
Milyen utána visszatérni a fodrász szakmához?
Nagyon jó! Én tényleg azt érzem, hogy a forgatások és a fodrászat éltetik egymást. Most érkeztem el arra a pontra, hogy tudom menedzselni egymás mellett ezt a két dolgot. Így pedig sokkal színesebb az életem.
