A Mestercukrász gasztroreality zsűritagja sokféle szakmába belekóstolt, mire rátalált az „igazira”, de azt mondja, egyáltalán nem bánja, hogy így alakult az élete. Sőt!
Van, aki már kiskorában pontosan tudja, mivel szeretne foglalkozni, ha felnő. A te életedbe elég későn jött a cukrászat. Jó szerinted, hogy sikerült addig is több dologba, szakmába belekóstolnod?
Azt gondolom, hogy mindez az előnyömre vált. Minél több szakmában dolgozik az ember, annál szélesebb lesz a látóköre. Mosogatóként kezdtem, de voltam szakács, hivatásos katona és ipari alpinista is.
Miért lettél hivatásos katona?
Mindig is érdekelt a dolog. Akkor indult az utolsó tiszthelyettesképzés. Elmentem, megnéztem, és ott is maradtam. Nem bántam meg, mert rengeteget tanultam, és a férfivá válásban is sokat segített. A hadsereg önállóságra nevelt.
Ahogy említetted, mosogató voltál, vagyis alulról indultál, és szépen haladtál egyre feljebb…
Angliában mosogatóként kezdtem, közben fél szemmel azt néztem, mit csinálnak az előkészítő szakácsok, mi a rutinjuk. Mindig hamar elvégeztem a munkámat, és már mentem is a főszakácshoz, hogy adjon nekem valamilyen feladatot. Mondtam, hogy szeretnék feljebb lépni. Tisztában voltam vele, ahhoz, hogy kérjek, előbb le kell tenni valamit az asztalra. Amikor már főszakács lettem, ugyanúgy előfordult, hogy kivettem a kollégám kezéből a felmosót, a többiek pedig látták, hogy ezt is megcsinálom. Az ember ki tudja így vívni a tiszteletet, és ez nagyon fontos.
És az is, hogy az ember éljen a lehetőségekkel, amiket az élettől kap?
Igen, amikor például Ausztriában dolgoztam, és megüresedett egy cukrász pozíció, azonnal jelentkeztem rá, nem teketóriáztam. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy minél többet tanulhassak. Ha akkor elszalasztom a lehetőséget, nem biztos, hogy itt tartanék most.
