A Farm VIP gyönyörű háziasszonyának nemrég startolt el saját podcastműsora, a Példaképek a TV2 Playen. Demcsák Zsuzsa elárulta, ő kikre néz fel, mennyit szokott készülni a beszélgetésekre s azt is, hogy mit gondol az anyaságról.
Sokan úgy vélik, hogy ekkora szakmai tudással, mint ami neked van, nem kell komolyabban felkészülnöd a podcastes beszélgetéseidre…
A felkészülés az alapja mindennek, mellesleg engem érdekelnek a háttéranyagok és minden ember feltérképezése. Ugyanez volt akkor is, amikor rövidebb, öt-hét perces beszélgetésekre készültem. A szakmai tudás előnye, hogy jóval nagyobb mennyiségű adat halmozódik fel az ember fejében. Ezek pedig nem vesznek el, hanem beépülnek. Folyamatokat, életutakat kontextusban leszel képes értelmezni és az új információkkal bővíteni.
Egy jó beszélgetés bármerre elmehet, amely során új és izgalmas dolgokat tudhatunk meg a másikról…
Ez pontosan így van. Az ember felkészül egy beszélgetésre. Tudja, miről fog szólni, és önmagában lemodellezi az egészet. Ám nem lehet görcsösen ragaszkodni egy tematikához, vagy egy leírt kérdéssorhoz. A válaszokra nagyon kell figyelni! Hiszen ezeket továbbgörgetve lehet továbbmenni, nem felejtve el, hogy mik azok a témakörök, amiket érinteni akartál. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, mi volt az eredeti célod a beszélgetéssel.
Mit érzel, amikor véget ér egy beszélgetésed?
Semmiképp sem azt, hogy lejárt az idő, és be kell fejeznem. Hanem azt, hogy kerek volt, volt eleje, közepe, vége. Leírt egy ívet, és voltak benne csúcspontok. Én már beszélgetés közben is érzem, merre kell továbbmenni, hogy teljes már-e vagy sem, megvan-e benne, amiért érdemes volt elkezdeni. Utána sokszor végig gondolom, mi hangzott el, ott lehetett-e volna egy másik irányba elmenni, hogyan álltunk az idővel, mit sikerült tartani, mit nem. Szerintem az önreflexió minden esetben nagyon fontos.
A te életedben volt olyan ember, akire példaképként tekintettél?
Én nagyon szeretem az olyan emberek történeteit, akik képesek voltak a saját sorsukat megváltoztatni, már ha létezik ilyen, hogy sors… Felnézek azokra az erős nőkre, akik úgy tudnak helytállni az életben, hogy közben nők maradnak, és ki is tudnak teljesedni. Ők azok, akik példaképként szolgálnak, úgy, hogy akarva-akaratlanul, tudatosan vagy tudattalanul valahol te is ilyenné szeretnél válni.
Azt szokták mondani, hogy minden anyuka egy hős, hiszen anyának lenni nem éppen egy sétagalopp…
A világon az egyik legnehezebb feladat az anyaság. De tényleg. Az ember azt gondolná, hogy egy kisgyerekkel mennyi gond van, de nem, mert a közepessel több, a naggyal még annál is több. Egy pelenkát gyorsan kicserélsz, de hogyan oldod meg, ha bántják, ha önbizalomhiánya van, ha a barátnője cserbenhagyta? Ez egy soha meg nem szűnő, állandó kihívás egy szülő életében. Ami nekem kezdettől fogva kifejezetten fontos volt a gyerekeim nevelésekor, hogy nagyon figyeltem arra, ők mit akarnak, milyen a személyiségük, hogy azon ne torzítsak. Nem mindig könnyű eldönteni, hogy hagyjak kibontakozni, vagy csípjek le olyan vadhajtásokat, amik nem feltétlenül jelentenének jót, nem szolgálnák az ő érdekeiket. Azt gondolom, meg kell hagyni a gyerek egyéniségét, és mellette megadni neki azt a biztonságot, rendszerességet és állandóságot, ami az alapvető kritériuma annak, hogy egészségesen fejlődhessen.
