A Nyerő Páros játékosai, Bódi Bence és Rebeka úgy vélik, az, hogy ők nem szoktak hangoskodni, nem szeretnek jópofizni, és elvannak magukban is, még nem egyenlő a bunkósággal.
Fontos számotokra a külső?
Rebeka: Persze. Nem szeretnék hazudni. Én akkor tudok Bencének jó társa lenni, ha a belsőm és a külsőm egyensúlyban vannak. Ez olyan, hogy egy nagyon rumlis, mocskos, kupis házba sem tudnék hazamenni, és ott jól érezni magamat, mert nekem kell az, hogy tiszta, illatos és kellemes legyen az ott töltött idő. Persze vannak a külsőnél fontosabb dolgok, mint a kisfiam vagy az egészség.
Bence: Általában az emberek úgy képzelik el, hogy akinek gyereke van, az kopaszodik, elhízott, esetleg boldogtalan. Mi nem ilyenek vagyunk. Foglalkozunk magunkkal, dolgozunk, sportolunk.
Rebeka: Ez egy előítélet. Van, aki ilyen, van, aki nem. Mi igyekszünk nem ítélkezni, amiben Bence hatalmas mesterem. Én egyébként egy nagyon csajos csaj vagyok, nem szeretem az olyan helyeket, ahol sáros lehetek, ahol magasban kell lenni, és ki kell lépni a komfortzónámból, de a Nyerő Párosban a játék hevében az ember próbál beleadni annyit, amennyit tud. Sokat fejlődtem.
Rebeka, a nők mennyire irigyek rád?
Rebeka: Nekünk Bencével olyan a személyiségünk, hogy valamiért szúrjuk az emberek szemét.
Bence: Én genetikailag be vagyok oltva a jópofizás ellen. Nagyon sokszor megpróbáltam helyezkedni és nyalizni.
Rebeka: Én is.
Bence: Rebekát láttam egyszer-kétszer, hogy próbál kedves lenni, de azt gondoltam magamban közben, hogy „Úristen, ki ez a bolond nő?!” Leültettem, és elmondtam, hogy ezt ne csinálja. Ez olyan, mint amikor a hal fára mászik. Annyira furcsa és életidegen. Mi olyanok vagyunk, amilyenek, és ez nem egyenlő a bunkósággal. Szeretünk magunkban lenni. Nem szoktunk hangoskodni, de tudunk azok lenni a kis belső társaságunkban, ami egy szűk réteg. Rebi épített a szíve köré egy óriási falat, és nem könnyű átjutni rajta. Csak kevesen láthatják azt a kincset, ami ott bent van.
Miért építetted fel magad köré ezt a falat?
Rebeka: Az ember fejtegetheti, hogy ez honnan jött. Nyilván a múltból. Engem is értek sérelmek. Sokszor utáltam magamat emiatt, hogy miért vagyok ilyen, hogy biztos másnak van igaza, ám Bence megtanította nekem, hogy akit oda beengedek, azt feltétel nélkül őrzöm, imádom. Most már jó tulajdonságomnak tartom ezt.
