Az Ázsia Expresszben a párjával, Mészáros Bendével szereplő Angi vérbeli vidéki lánynak tartja magát, aki odavan a pacalért és körömpörköltért.
Az Ázsia Expressz az első komoly tévés szereplésetek?
Angi: Igen, bár én régen szerepeltem már egy TV2-es műsorban, a Kismenőkben. Egyébként fent vagyok a TikTokon és az Instagramon, s közel egymillió a követőm így, ha összegyúrjuk az egészet. Sokan kíváncsiak az életemre…
Bende: Engem édesapukám, Mészáros Árpád Zsolt által ismerhetnek az emberek. Nagyon büszke vagyok az elért sikereire.
Neki köszönheted az ismertségedet?
Bende: Igen, annak, hogy ő ilyen sokra vitte. Egyébként én is nagyon szeretek énekelni. Többször felléptem már vele, és tévés műsorokban is szerepeltünk közösen. Talán innen ismernek engem is.
Mindezidáig valamennyire édesapád árnyékában éltél?
Bende: Igen… Az a baj, hogy soha nem tudtam ezt levetkőzni. Azt gondolom, most van annek itt az ideje, hogy az emberek engem is megismerjenek, mint Mészáros Bende. Remélhetőleg az én személyemet is megszeretik az emberek, és ettől kezdve nem apához kötnek majd. Az iskolában is sokan azért barátkoztak velem, mert apa akkoriban a Rómeó és Júliában akkora sztárnak számított, hogy, ha elmentünk bevásárolni a boltba, nem tudtunk két sor között úgy elmenni, hogy ne jöjjenek oda hozzánk legalább tízen gratulálni, fotózkodni.
Hogyan viselted mindezt?
Bende: Nagyon nehezen. Szeretem az embereket, de azt nem, amikor nem veszik észre, hogy tíz perce már csak ezzel foglalkozunk. Kérnek egy képet, és jön a következő, mi pedig élnénk az életünket, bevásárolnánk.
Angi: Az Ázsia Expressz után még többen fognak odamenni hozzád… (nevet)
Bende: Nekem ezzel nincs semmi bajom, ez nem zavar, de azért van egy bizonyos határ. Angi mellett is megtapasztaltam, hogy nem lehet csak úgy elindulni otthonról, hiszen annyira népszerű Magyarországon, hogy mindenhol felismerik. Kétszer is belenézek a tükörbe, mielőtt kimegyek a lakásból, hogy jól nézek ki? Lehet, hogy lefotóznak, odajönnek, írnak rólunk…
Angi: Állandóan ez van!
Bende: Ráadásul vakuval fotóznak, tök mindegy, milyen állapotban vagy. Levideóznak, majd kirakják, és alig várják, hogy elkapjanak egy olyan pontot, ami negatív, amit jól ki lehet vesézni.
Ez mekkora teher, pláne egy nőnek?
Angi: Egy ideig teher volt, de mára megtanultam ezt kezelni. Tizenöt voltam, amikor ez az egész elkezdődött, de azt nem szokták rólam megírni, hogy engem az ország a sporteredményeim miatt ismert meg.
Mesélsz nekünk erről?
Angi: Kiskoromban FitKideztem, magyar bajnok lettem, és társastáncoltam is, standard és latin táncban ugyanezt az eredményt elértem. Világéletemben táncoltam, csak amióta Pestre költöztem, a tartalomgyártásra és a médiában való szereplésre nagyobb hangsúlyt fektetek. Szeretném megmutatni, hogy nem egy szőke cicababa vagyok, hanem az a lány, aki vidékről jött, szereti a pacalt, a körömpörköltet, és mindent megeszik, amit elé tesznek, legyen szó akár bogarakról is.
Szeretitek, amikor rólatok beszélnek?
Angi: Én imádom! Az emberek szeretik az életemet és azt, hogy már bocsánat, hogy így fogalmazok, de rohadt szókimondó vagyok.
Bende: Azt gondolom, hogy gyerekként nehezebben kezeltem az ismertséget…
Angi: Legalább megtapasztaltad, milyen is ez, és nem új dolog a számodra. Pláne, ami az, ami Ázsia Expressz után jön…
