Sarkadi Kiss János azt mondja, hogy ő még ennyi idősen is sok mindenre nyitott, örömmel próbál ki új dolgokat, olyanokat is, amiket lehet, hogy nem pont neki találtak ki, mert imád borzongani.
Sarkadi Kiss János már fiatalon is bevállalós volt. Tizenkilenc évesen, a Sziget Fesztiválon úgy döntött, mit neki egy bungee jumping?! Ám miután leugrott, határozottan kijelentette, hogy ez volt az első és az utolsó alkalom, soha többet nem fogja ezt még egyszer megcsinálni. „Emlékszem, az utolsó pár lépés nagyon nehéznek bizonyult. Óriási félelmet éreztem, mielőtt a mélybe vetettem magamat. A legtöbben ezeket a fajta mutatványokat az adrenalin miatt szeretik. Én az ugrást követően rájöttem, nekem ehhez nem kell bungee jumping, hiszen nekem a munkám, a színészet, az, hogy minden este több száz ember elé kiállok, megadja ezt a fajta adrenalinlöketet” – magyarázta nevetve A mi kis falunk Svábja, aki amúgy odavan az extrém dolgokért, szeret borzongani, félni és megijedni. „New Yorkban például anno elmentem egy vidámparkba, ahol nem válogattam. Mindenfélére felültem, még arra is, ami kifejezetten veszélyesnek tűnt.”
A lehetőségek hazája
János arról is mesélt, hogy nagyon élvezte a tengerentúli kiruccanást. Amerikát izgalmasnak találta, azt mondja, az embernek végig olyan érzése van ott, mintha egy filmvásznon pörögne a saját élete. „Azt gondolod kint, hogy bármibe belekezdhetsz, bármiben lehetsz sikeres, hogy ez tényleg a lehetőségek hazája, ahol bárkiből lehet akár elnök vagy szenátor is. A siker szele valahogy megcsapja az embert” – mesélte lelkesen A mi kis falunk sztárja, aki azt is hozzátette, nem hiszi, hogy lenne energiája arra, hogy a tengerentúlon újrakezdje, és karriert építsen, ám a gyermekeinek talán erre is lesz lehetőségük.
„Ha most csak a színház felől közelítem meg a dolgot… Valamilyen szinten beszélek angolul, de megköt az anyanyelvem. Amerikában szerintem nem hoznám olyan szinten azt a teljesítményt, mint amit itthon, magyarul. Biztos lenne olyan dolog, amit be tudnék tanulni, de nem érezném magamat kellő biztonságban a színpadon egy olyan nyelven, ami nem a sajátom.”
