A Survivor Zümrütje a középiskola elvégzése után néhány évre Törökországba költözött. Meg szerette volna ismerni az ottani gyökereit, és a filmezés is érdekelte, ott pedig komoly iskolákban lehet kitanulni a szakma minden csínját-bínját. A fiatal lány lelkesen vágott bele a török mindennapokba, ám elég hamar rájött, mennyire más kint az élet. A változás sok könnyet és stresszt hozott magával…
Zümrüt 18 éves koráig Magyarországon élt, s ugyan szeretett itt lenni, kíváncsi volt arra, milyenek lehetnek a mindennapok Törökországban. Az ottani rokonok is hiányoztak neki, így elhatározta, hogy jelentkezik egy ankarai egyetemre, és kint folytatja tovább a tanulmányait. „Hatalmas váltásnak bizonyult, amikor kiköltöztem. Soha nem tudtam igazán asszimilálódni. Magyarként nőttem fel, így rengeteg dolog fura volt, többek között az, hogy mennyire másképp állnak a férfiak a nőkhöz. Sortot sem hordhattam, és képzeljétek, a fagyit nem kérhettem tölcsérbe, csak kehelybe, nehogy más lássa, ahogyan nyalom. Kanállal ehettem csupán, mert így illet. Sokat sírtam, stresszeltem az elején. Állandóan alkalmazkodnom kellet, és ez szinte felőrölt”– emlékezett vissza Zümrüt, aki egy filmes iskolába járt. Azt mondja, imádta a felvett tantárgyakat, és a tanárait is, s ezek valamelyest feledtetni tudták vele azt, hogy mennyire nehéz számára ez az egész helyzet. „Az első perctől kezdve visszavágytam Magyarországra, de végül befejeztem kint a sulit, és közben rájöttem, mennyire vonz engem a színészkedés. Jobban élveztem, mint a filmkészítést, ezért jelentkeztem színművészeti mesterképzésre Isztambulban, és azt is elvégeztem.”
Zümrüt elárulta, hogy iszonyúan nehéz bejutni a török sorozatokba. Ha nincs az embernek egy kis hátszele, akkor szinte esélytelen a dolog. „A barátaim közül vannak, akiknek sikerült befutniuk. A legtöbbjüknek persze protekciójuk volt. Sajnos itthon nem vetítik egyikük szériáját sem… Szerencsére nekem is összejött kint pár komolyabb reklámszereplés, de mozifilmben és egy kisebb szériában is láthatott a nagyközönség” – magyarázta lelkesen a Zümi becenévre hallgató lány, aki már öt éve kacérkodott a gondolattal, mi lenne, ha jelentkezne a Survivorbe. „Anno sport tagozatos iskolába jártam itthon, mindig is szerettem a versenyzést. Az RTL műsora tökéletesnek tűnt arra, hogy kipróbáljam magamat éles helyzetben. Emellett, nem tagadom, a pénznyeremény is vonzott. így jelentkeztem, s be is kerültem a csapatba. – fejtette ki, hogyan is került a játékba, ám utána egy tragikus emléket is felelevenített – Nemrég Törökországot súlyos földrengés rázta meg, amit én is közvetlenül átéltem a családommal… Rettenetes volt. Mintha világvége lenne! Szerencsére nem veszítettem el senkit, akit szeretek, ám mindenünk odaveszett. Senki nem tudott nekünk segíteni. Csak magunkra számíthattunk.”Zümrüt azt mondja, a földrengés óta nem csak az élete, hanem ő maga is megváltozott. Korábban halogató típus volt, gyakran húzta-halasztotta a dolgokat, most azonban igyekszik mindent elvégezni, megcsinálni és próbál a mának élni. „Carpe diem… Ez a jelmondatom.”