Lovas Rozival izgalmas körülmények között beszélgettünk. A Gólkirályság utolsó előtti forgatási napján találkoztunk vele, amikor is egy áramszünet miatt egy időre leálltak a munkálatok…
A színésznő az öltözőjében fogadott. Amikor megkérdeztük tőle, mennyire szokták az ilyen helyzetek felbosszantani, amikor tétlenül kell egy helyben ülnie, azt felelte: „Bevallom, nehezen viselem, amikor úgy érzem, nem tudom kellőképpen kihasználni az időt. Most például látom, hogy emiatt nem érek haza két órával hamarabb a kislányomhoz. Ilyenkor igyekszem rájönni az okára, hogy ez miért is történt. Talán azért, hogy a rengeteg elodázott dolgomat befejezzem, mint például most is.”
„Engem is fel tudnak bosszantani bizonyos dolgok”
Rozi arról is mesélt nekünk, amíg tartott az áramszünet, hogy amikor Kapitány Iván felhívta a Gólkirályság ötletével, azt gondolta, ez olyan, amit szívesen csinálna, ráadásul nagy feladatnak és kihívásnak tartotta.
„Tóni karaktere közel áll hozzám, több mindenben is. Legalább annyiban, mint amennyiben nem, de sok részével tudtam azonosulni. Szeretem a magányosságát, a határozottságba ágyazott bizonytalanságát, a maximalizmusát, az önmarcangolását. Talán az én idegeim nem feszíthetők ennyire a határukig, mint Tónié, de fel tudnak engem is bosszantani bizonyos dolgok. Ám én eggyel cizelláltabb módon vezetem le a bennem motoszkáló érzéseket és feszültségeket, de azért sok ponton találkozunk” – magyarázta a színésznő, aki azt is elárulta nekünk, ő hogyan kapcsol ki.
„Nekem nagy szükségem van a csöndre, az egyedüllétre. Szeretek sétálni, kutyával vagy egyedül, a természetben lenni, zenét hallgatva futni. Mindez kreatívvá és inspirálttá tesz. Szívesen úszok, szaunázok, ezek mind olyan dolgok, amik kikapcsolnak” – mondta Rozi, akinek a sport kifejezetten fontos, erre mindig próbál több-kevesebb időt szakítani. „Ha nem sikerül, azt egyből megérzem, de legalább tudom, hogy most ez kimaradt, előbb-utóbb muszáj lesz pótolni, és újra megtalálni az egyensúlyt.”
