Sem a színészek, sem a gyártó cég, de még a tévéadó sem. Mégis ilyen lett. Egy nagyon jó sorozatot sikerült rosszul befejezni.
Az, hogy a sorozat utolsó részéből nem derül ki, sikerült-e Alanur agyműtétje, s életben maradt-e, mi lett Ziyával, valamit Seherrel, akinek már régen szabadulnia kellett volna börtönből (hiszen nem követett el bűncselekmény), finoman fogalmazva nem nyűgözte le annak idején a török közönséget. És nyilvan most a magyar nézőket sem. Az a valószínűbb, hogy Alanur meghalt, de akkor is, m lett Ziyával és Seherrel?
A búcsúlevél utolsó epizódja egyszerűen elvarratlanul hagyta három főszereplő sorsát. Mondanunk sem kell, ők nem ilyen finálét szerettek volna. Sőt, ők egyáltalán nem akartak még finálét. Ezért is nem vettek részt az utolsó részek felvételein. A gyártó cég pedig a színészek (Nurgül Yesilcay, Selim Bayraktar és Bennu Yildirimlar) nélkül nem tudták rendesen lezárni a történetszálaikat. Ha hajlandók lettek volna forgatni a munkálatok utolsó két hetében, legalább valamilyen befejezést kaphattak volna a karaktereik. Így azonban kb. csak lógva hagyták őket a levegőben.
A fiatal színészek a hírek szerint nagyon bánták, hogy a három színészlegenda nélkül kellett befejezniük A búcsúlevelet. Ami az utolsó epizódokat leszámítva egy nagyon jó és fordulatos sorozat. Kár, hogy így ért véget. Azonban emiatt nem érdemes neheztelni Nurgül Yesilcajékra. Ők a távolmaradásukkal azt fejezték ki, nem értenek egyet azzal, ahogy a tévécsatornák bánnak a színészekkel. Azokkal a színészekkel, akik a lelküket is beleteszik az alakításukba, aztán egyik pillanatról a másikra a tévéadók fejesei úgy döntenek, már nem kell nekik a sorozat. És sajnos ez Törökországban egyre gyakrabban megtörténik.
