Németh Ádám, a Kiképzés Dobó rajnak tagja elmesélte, milyen érzésekkel vett először a kezébe fegyvert, mi hiányzott neki a legjobban a forgatás alatt, s miért nem találta a helyét a műsor után hetekig a való világban.
A Dobó raj versenyzője elárulta, a Kiképzés során ők ténylegesen azokban a sátrakban laktak, amiket a műsorban látni lehet, mobiltelefon nélkül, vagyis teljesen el voltak zárva a külvilágtól. „Két feladat között igazából nem volt más programunk, mint, hogy egymással beszélgessünk. A csapat tagjai között így egy hihetetlenül intenzív kapcsolat alakult ki. Tudtuk, kinek mi a gyengesége, hogyan hajtsuk a másikat, kit mikor kell kicsit felkarolni. Még ha akadtak is olykor konfliktusok közöttünk, igazi bajtársakká váltunk” – mesélte lelkesen Ádám, aki azt is elmondta nekünk, hogy sikerült-e azért jókat aludnia ebben a különleges környezetben.
„Kaptunk egy katonai ágyat és rá egy hálózsákot. Ennyi volt az összkomfortos szállásunk, ahogy tábori körülmények között a katonáknak. A fejünk alá, ha kellett, betettük a pulcsinkat párnaként. Azt is tudni kell erről a sátorról, hogy ha össze is húzod az ajtaját, attól még alul és felül is hézag van. Bár nyáron forgattunk, azért olykor be-besüvített ott a szél” – emlékezett vissza Ádám, majd hozzátette, idővel ezt is megszokták a többiekkel. „Nem mondom, hogy soha nem aludtam egy jót, mert a napunk általában reggel hattól este tízig tartott, így estére szinte már összeestünk a fáradtságtól és gyorsan elnyomott minket az álom. Egyébként volt hangzavar az éjszakák során, hiszen ahol sok férfi alszik együtt, ott azért horkolás is van” – nevetett fel.
Jó volt a digitális detox
Ádám arról is mesélt nekünk, hogy nagyon jót tett neki a digitális detox. A Kiképzésre vitt magával egy könyvet és reggelente fél órát olvasgatott. A mobiltelefon egyáltalán nem hiányzott neki… „Olyan mentális, fizikai és lelki szinten mozogtunk itt, amit iszonyúan nehéz megtalálni a kinti életben. Nem volt semmi zavaró tényező körülöttünk. Csak a reggeli fény, ami a sátorba beszűrődött, a csend és a nyugalom” – magyarázta a Dobó raj tagja, akinek a családján kívül egyetlen dolog hiányzott: a zene. „Olyannak tudnám leírni mindezt, mint egy buborék, amibe belekerülsz… A műsor vége után pont azt beszéltük a többiekkel, hogy visszatérve a megszokott életünkhöz hetekig nem találtuk a helyünket. Fura volt minden, soknak találtuk a zajt. Hetekig egy zárt közösségben éltünk, aztán egyszer csak kint találtuk magunkat. Emlékszem, amikor az utcán sétáltam, és az emberek elmentek mellettem, azon gondolkodtam, hogy ők nem tudják, hogy egy héttel ezelőtt még egy katonai ágyon aludtam, majd miután felkeltem, elmentem a fegyveremet betárazni.”
„Több tíz kiló felszerelés is volt néha rajtunk”
Ádám egyébként kicsit tartott a fegyverektől. Eleinte azt érezte, hogy nem akar hozzájuk érni, nem akar lőni velük, bár tisztában volt vele, hogy egy katonai sport-realityben fog részt venni. „Nem csak, mint tárgy, van súlyuk, hanem valahogy lelkileg is. Ez nem olyan, mint amikor az ember elmegy paintballozni. Ezek valódi fegyverek. Ez nem játék! Persze tök jó úgy kinézni, mint a katonai filmekben a szereplők, de ezek a bakancsok nekem nem voltak kényelmesek, a repeszmellény nem két kiló, a puska nem műanyag, a sisak nem tíz deka. Ehhez jön még a gránát, a füstgránát, az adóvevő, a tárak, az egészségügyi csomag, és még sorolhatnám. Van rajtad több tíz kiló felszerelés.”
