Ami az RTL számra talán a legfontosabb, a Sztárboksz nagy fölénnyel nyerte meg a vasárnap esti nézettségi versenyt, stílusosan mondhatni, kiütötte a konkurenciát. Ám ezen kívül is volt két KO, ami miatt mindkét férfi összecsapás nagyon hamar ért véget. Megvan rá a magyarázat, miért…
Az alapjáraton fodrászként dolgozó Frohner Fecó a második menet elején fogott padlót, miután benézte a színész és aktivista Molnár Áron egyik jól irányzott ütését. A szintén színész Nagy Ervin pedig már az első menetben seggreült a több szakmában is jeleskedő Árpa Attila ütéskombinációjától. A két férfi mérkőzés összesen nem tartott öt percig sem. És ha ehhez még hozzáveszük azt a hat percet, amit a lányok, Berki Mazsi és Megyeri Csilla végigöklöztek, akkor kijön, hogy a bő háromórás műsoridőből alig több, mint 10 perc volt a tényleges boksz.
A show azonban ezzel együtt is működött, még ha a neten tömkelegével lehet olvasni az ilyenkor szokásos fanyalgó cikkeket, hogy például: béna volt a ringszpíker, többen többször is összekeverték a neveket, a szupervigyori Csobot Adél volt, hogy nem tudta, már véget ért egy meccs, és még sorolhatnánk… Persze voltak hibák (nem is kevés), a Sztárboksz azonban mégis ütősre sikeredett. leginkább pedig azért, mert a hírességek komolyan vették a küzdelmet és a felkészülést is. És ez arra a két úriemberre is igaz, akikkel meglehetősen hamar padlót fogattak.
Hogy ez miért történt így, leginkább Frohner Fecó példáján lehet megvilágítani. Fecó a nem túl eredményes boksza után fontosnak tartotta beleordítani a mikrofonban, hogy bár egész életében azzal kellett megküzdenie, hogy gyengének tartották, most már elmondhatja magáról, hogy nem gyenge. Nos, ezt picit azért furcsa volt egy simán elvesztett öklözés után meghallgatni. Ráadásul úgy, hogy az ellenfele sem tett semmi extrát a ringben. A lényeg Fecó esetében azonban nyilván az volt, hogy magához képest fejlődjön. Ez pedig meg is történt. Fecó szép izmos lett, a meccsét felvezető kisfilmből is látszott, hogy komolyan edzett, megtanult egyes alapütéseket, megismerkedett a lábmunkával, a kettős fedezék lényegével, izzadt, szenvedett, sokszor nyilván szinte a végkimerülésig, s mindezt 12 héten át. Hogyan volt akkor lehetséges, hogy ilyen simán kikapott.
A válasz a személyiségében keresendő. Fecó – mint ahogyan ez sok más férfire is igaz – nem született harcos alkat. Megtanulhatja technikailag a bokszot, edzheti a testét, fejben felkészülhet a megmérettetésre, de nem fog úgy a ringbe lépni, hogy meg akarja semmisíteni az ellenfelét. Pont fordítva, úgy áll ki, hogy fél. Fél a fájdalomtól, a vereségtől a KO-tól. A harcos hozzáállást pedig nem lehet megtanítani. Pontosabban meg lehet, de nem 12 hét alatt. Aki nem küzdelemre született, aki nem verekedte végig a gyerekkorát, aki nem akarta fizikálisan is mindig felülmúlni a társait, annak nagyon hosszú az a tanulási folyamat, hogy egy bokszmeccsen vagy más hasonló megmérettetésen ne eleve vesztesként álljon oda az ellenfele elé. Fecó már akkor vesztett, amikor belépett a ringbe. Félt, ahogyan Nagy Ervin is félt. Ennek pedig mindig és mindenkor csúnya KO a vége.
Ezzel együtt is nagy gratuláció illeti a küzdőtérre lépő sztárokat, mert már az is nagy dolog, hogy kiálltak. Más olvasatban pedig a két kiütés is azt mutatja, nincs itt bohóckodás és mismásolás, kőkemény küzdelemre lehet számítania a Sztárboksz még hátralévő hat adásában.
Amelyek egyébként még nagyobb nézettségben reménykedhet, mert abban, hogy a műsor a kereskedelmi szempontból lényeges 18-49 éves korcsoportban „csak” 20 százalékos nézettséget ért el, annak is szerepe volt, hogy közben Mexikóban éppen egy Forma1-es futamot rendeztek meg, az Üllői úton pedig a Ferencváros az Újpestet fogadta, s mindkét sportesemény igazi nézőmágnes. Ám a Sztárboksz így is simán győzedelmeskedett.