Ha sportról van szó, a Gólkirályság Norbija inkább csinálja, mint nézi, illetve azt is elmesélte nekünk, hogy mely évek voltak a legcsodálatosabbak az életében.
Mészáros András imádta a főiskolás éveit. Azt mondja, az volt életének egyik legcsodálatosabb időszaka, amikor Kaposváron tanult. „Szoktam hallani kollégáktól, színész barátoktól, hogy nekik nem volt jó. Nekem viszont fantasztikusan telt az a három esztendő. Egy kis biztonságos fészket jelentett számomra, ahol az osztálytársaim ugyanazt akarták, amit én. Tizennyolc olyan ember, akik ugyanarra, ugyanolyan lelkesedéssel készültek. Mi is vigyáztunk egymásra, de a tanárok is figyeltek ránk. Mindig szeretettel gondolok vissza erre az időre” – mesélte András, aki, amikor megkérdeztük, hogy gondtalan évek voltak-e ezek, felnevetett, és azt felelte: „Sosem gondtalan az élet… Ott voltak a lányok, a vizsgák, a megfelelés, hogy akarod te ezt egyáltalán, hová fogsz szerződni, mi lesz az iskola után? A gond mindig jelen van, csak egészen más, ha egyedül kell szembenézned vele, vagy körbevesznek emberek, és meg lehet velük osztani, lehet velük beszélni minderről.”
Annyira nem focis…
„A sportot csinálni kell szerintem, nem nézni. Ám bevallom, amikor azok a nagyon-nagyon ügyes emberek rúgják a labdát, az engem is magával ragad” – árulta el a Gólkirályság sztárja, aki azt is hozzátette, bár imádja alakítani a sorozatban Norbit, a segédzőt, ő a való életben nem egy nagy focirajongó.
