Van, ami egyáltalán nem jellemző a Kincsvadászok kereskedőjére, méghozzá az, hogy önző lenne. Dr. Katona Szandra ott segít, ahol csak tud.
A Kincsvadászok csinos kereskedője azt mondja, hálás a családjának a gyermekkoráért, mert a szülei mindig is példás életet éltek, és ő is ezt vitte tovább… „Én egy rendkívül kiegyensúlyozott kislány voltam. Úgy nőttem fel, hogy azt láttam, a szüleim kedvesen, őszintén, szeretettel beszélnek egymással, egymásról. Nyugodt, stabil, és harmonikus légkört teremtettek számomra. Később azt is megtanultam, hogy nem szabad a problémákat a szőnyeg alá söpörni. Szerintem remek példa ez egy gyerek számára, hogy igenis, ha gond van, azt el kell mondani, meg kell oldani, és utána ugyanúgy szeretjük egymást tovább. Tudtam, hogy ez az a családi minta, amit követni fogok.”
Szandra azt is elárulta nekünk, hogy soha nem az a lány volt, aki kihágó életet él, és folyamatosan bulizik. A szülei szigorúan fogták, ám ő ezt cseppet sem bánja, főleg így, utólag. „Anyu mindig azt mondta, nincs olyan, amit ne tudnánk megoldani. Egy gyermek biztonságérzetéhez szerintem hozzátartozik, hogy azt is elmesélje otthon, ha rosszat csinált, ha elrontott valamit, hiszen tudhatja, hogy a család mindenben segíti, hogy van egy háttérország mögötte és soha nincs egyedül.”
Szokták mondani, hogy az egyke gyerekek általában önzőbbek, mint azok, akiknek van testvérük, hiszen nem kell mással nap mint nap osztozkodniuk. Szandrának nincs tesója, ám azt mondja, ez a jelző egyáltalán nem igaz rá. „A szüleim megtanítottak arra, hogy ugyan szűk a család, de ha egy csapatként működünk együtt, akkor bármit megoldhatunk. Anyu soha nem volt rest apunak segíteni, és apukám is ugyanúgy megfogta a porszívót. Nem különültek el szervesen a női és a férfi szerepek. Azt szokták mondani rám, hogy mennyire segítőkész és kedves vagyok – mesélte Szandra, majd felnevetett – Én tényleg soha nem voltam rákényszerítve arra, hogy egy csokoládét vagy bármit elosszak. Amikor a férjemmel megismerkedtünk, számomra természetesnek bizonyult, hogy, ha elém tettek egy ételt, akkor azt megettem, ő pedig mindig mondta, hogy esetleg nem adtál volna belőle? Mára ezt is megtanultam… Hál’ Istennek példaértékű házasság a miénk.”
