A Keresztanyu Bonifác atyájával beszélgettünk rajongásról, furcsa fóbiákról és arról az ősi félelemről, ami az emberből bizonyos helyzetekben előtörhet.
Gyerekként volt, akiért rajongtál?
Persze! A csajokért. Ki másért? (nevet) Szerelmes voltam Britney Spearsbe és Mariah Carey-be, odavoltam a zenéjükért, de szerettem a Backstreet Boyst is. A másik hatalmas kedvenc a Fekete vonat volt. Ezzel kapcsolatban van is egy érdekes sztorim…
Elmeséled nekünk?
Persze! Egy alkalommal találkoztam L.L. Juniorral a Nemzeti Színházban. Egyszer csak megláttam ott, egy gálára jött, és én határozottan zavarba jöttem! Azonnal előtört az iránta való gyerekkori rajongásom, és eszembe jutott az a rengeteg éjszaka, amiket az ő zenéjükre buliztunk végig a barátaimmal. A Keresztanyuval is így voltam egyébként! Gálvölgyi Jánost és Hernádi Juditot vagy akár Ganxsta Zolee-t is elképesztő élmény volt személyesen megismerni, dolgozni velük.
Rengeteg fóbia van. Ki a kutyáktól, ki a pókoktól fél, és olyan is van, akit rettegéssel tölt el, ha a világűrre gondol…
… és képzeld, hallottam egy olyan elképesztő betegségről is, ami olyanoknál lép fel, akik képtelenek alkohol nélkül élni. Konkrétan erős alkoholisták, akiktől, ha megvonják az italt, fellép az úgynevezett delírium tremens állapot, vagyis elkezdenek remegni, hallucinálni. Mindig ugyanazt látják, legalábbis erről számoltak be…
Mit láttak?
Pókokat és kígyókat. Egyszer dolgoztam egy nagyon vallásos rendezővel, akivel elkezdtünk erről beszélgetni. Arra jutottunk, hogy az ember az élete során különféle „kapukat” nyithat ki magában. Akár a pokol ajtaját is. Egészen egyszerűen beengedi ezt a dimenziót, és a lelkiismerete, na meg persze az elvonás miatti hallucináció szintén kivetülhet, és valamiféle ősfélelem jön elő, például a kígyó, ami a sátán szimbóluma. Érdekes és félelmetes dolog ez.
Mennyire vagy magadnak való ember?
Drámatagozatos iskolába jártam. 18 éves koromban felvettek a Színművészetire, utána jött a Nemzeti Színház és a többi munka. Engem fiatalkorom óta nap mint nap folyamatosan vagy ötven-hatvan ember vesz körül. Állandóan szociális, aktív életet élek. Ilyen szempontból eléggé terhelt vagyok. Bevallom, számomra az első pandémia, amikor három hónapig sehova sem lehetett menni, iszonyúan jól esett…
