Az Ázsia Expressz versenyzője, Bódi Megyer egy bohókás, szeleburdi srác. Olyan, mint egy nagy gyerek. Ám, amióta édesapa, van, amiben megváltozott.
Kétgyermekes apuka vagy. A nagyobbik lányod, Bella öt, a kisebbik, Zoja pedig kétéves.
Mi tudatosan szerettük volna, hogy ekkora korkülönbség legyen a gyerekek között, de ha most újrakezdhetném, biztosan nem várnék ennyit, hanem úgy csinálnám, hogy egy év után jöjjön a második gyermekem. Bevallom, nekem három év után egy kicsit nehéz volt visszaállnom.
Szeretsz apukának lenni?
Nagyon! Nekem akkor változott meg az élethez való hozzáállásom, amikor megszületett az első kislányom. Akkorra értem be. Hozzáteszem, most is egy olyan felnőtt vagyok, akiben benne van még a gyermek, vagyis egy bohókás, szeleburdi srác, akiről sokan nem gondolnák, hogy már apuka. Pedig az vagyok!
Mennyire vagy szigorú szülő?
Semennyire… (nevet) Sokszor én is egy nagy gyerek vagyok mellettük, és ez szerintem akkor sem fog megváltozni, ha már 80 éves leszek.
Miben változtatott meg az apaság?
Például abban, hogy a döntéseimben sokkal inkább átgondolt vagyok. Szeretek szülő lenni, mert tudom, hogy mire van egy gyereknek szüksége. Nálunk két nagyon fontos szabály van. Az egyik, hogy nem bántunk másokat, a másik, hogy bármit is csinálnak a gyermekeim, ugyanúgy szeretem őket. Én tényleg nem értem, miért idegesíti a szülőket, ha egy kicsit rosszak a csemeték. Mi is voltunk gyerekek, nem?
Bírod a hisztit?
Én ezzel úgy vagyok, hogy mikor is akar egy gyerek a legjobban valamit? Akkor, amikor elveszed tőle. Ilyenkor mindent megtesz azért, hogy visszakapja. Azt gondolom, hogy ez halt ki sok emberből, ezért nem érik el az álmaikat, mert nem küzdenek érte, hanem inkább feladják. Amikor mi a testvéremmel az Ázsia Expresszben mindent megtettünk azért, hogy versenyben maradjunk, a nézők egy része ezt „rinyálásnak” vélte. Ám ez nem negatív, hanem sokkal inkább pozitív dolog. Számomra öröm nézni, amikor Bella azt mondja, hogy de, neki ez kell, én meg erre azt felelem, hogy nem. És ez megy percekig. A végén úgy vagyok már vele, hogy ha ennyire megküzdött érte, akkor érje is el azt, amit akart, és büszke vagyok rá. Én ilyen apa vagyok.
Félted a lányaidat?
Bizonyos határokon belül nincs bennem félelem, de nyilván én sem engedek meg nekik mindent. Tegnap is az volt, hogy Zoja ugyan már többször felment a mászókára, de most egy kicsit elbízta magát, és leesett. Nem estem kétségbe, nem ijedtem meg, hanem annyit mondtam, hogy: „Nem történt semmi, egy picit megütötted magadat, mert nem kapaszkodtál.” És Zoja már ment is tovább, úgy, hogy nem okoztam benne semmiféle traumát. Bella már nagyobb. Nála az a taktikám, hogy ha ő elesik, és elkezd sírni, először megkérdezem tőle, hogy jól van-e, majd elkezdek picit nevetni, hogy lássam, nem történt tragédia. Ezáltal ki tudom őt zökkenteni ebből az állapotból, és Bella is gyorsan rájön arra, hogy tényleg nincs semmi baj, mehet tovább a játék.
