A Nagy Ő egykori szereplője még keresi az igazit, de már nem erőltet semmit. Virág szerint katasztrófa, ami itt van.
A Nagy Ő egykori szereplőjével a Magyar menyegző díszvetítésén találkoztunk. Ahogy megszokhattuk, Virág most is megadta a módját annak, hogy miben is érkezik a vörös szőnyeges eseményre… „Bevallom, alig várom, hogy elmenjek egy lagziba, és egy jót mulassak! Szeretnék egyszer igazi menyecske lenni. Talán összejön” – mondta el Virág, majd nevetve hozzátette, sokkal jobban szeret táncolni, mint ahogy tud. „Ha férjhez megyek, akkor mindenképpen egy hatalmas, háromnapos vidéki dínomdánomot szeretnék egy menő kastélyban. Azt gondolom, hogy Magyarországon bőven van választék erre.”
Bár Virágot nem láthatjuk A Nagy Ő mostani szériájában, nemrég üzent Stohl Andrásnak egy rövid videó formájában. „Spontán, zsigerből jött az egész. Egyébként szívesen szerepeltem volna a műsorban, de úgy gondolom, itt az idő, hogy másokat is hagyjak érvényesülni. Bizonyítson az utókor! Én már megtettem ezt” – magyarázta mosolyogva a csinos lány, aki azt érzi, hogy az utóbbi időben stagnál a munka terén, így szívesen kipróbálna új dolgokat. „Valahogy nem találom a helyemet. Keresem a kihívásokat és azt, hogy mi az, amit szívből, szenvedéllyel tudnék csinálni, amiért akár hajnali háromkor örömmel felkelek. Ha nem azt teszem, amit szeretek, akkor szenvedek. Kreatív embernek tartom magamat, ilyen feladatra is vágyom. Bízom abban, hogy 2026 a tettek éve lesz.”
Virág arról is őszintén mesélt nekünk, hogy mi a helyzet vele a szerelem terén. „A párkapcsolatot már ejtettem. Katasztrófa, ami itt van. Reménytelen a helyzet. Nem akarok panaszkodni, de borzasztó az egész. Kritikán aluli, amit a férfiak csinálnak! Nem tudnak udvarolni, beszélni, az ajtót kinyitni egy nő előtt. Mindegy. Keresem a nagy őt, de nem erőltetek semmit. Ha jön, akkor jön, ha nem, akkor nem. Most az a fontos nekem, hogy megtaláljam azt a munkát, ami boldoggá tesz minden nap” – mondta el Virág. „Amikor korábban versenysportoltam, bikinifitneszeztem, ugyan nem kerestem vele pénzt, de kőkeményen beleálltam. Ha kellett, 4-kor, 5-kor már mentem is pózórára vagy csapatedzésre. Vidéken laktam, úgy jártam fel Budapestre, másfél óra volt oda-vissza. Nagyon megterhelő volt, mégis imádtam.”
