A Határtalan szerelem Miamiban élő vállalkozója a sok csalódás ellenére sem adta fel, és bízott abban, hogy az RTL társkeresőjében megtalálhatja az igazit. Akivel akár családot is alapíthat egyszer.
Milyen gyakran szoktál Magyarországra jönni?
Általában a nyári időszakban, amikor jó az idő, egyszer-kétszer hazautazom Miamiból.
Tizennégy éve élsz már a tengerentúlon. Melyiket tartod az otthonodnak?
Igazából mindkettőt. Magyarországot és Amerikát is.
Mik a tapasztalataid? Másképp gondolkodnak az amerikai emberek, mint mi?
Persze, hiszen teljesen más a mentalitásuk. Nem azt érzed rajtuk, hogy arra készülnek, hogy holnap meg fognak halni. Az utolsó pillanatig mosolygósak és jókedvűek. Ha bemész például egy boltba, az ott dolgozó emberen, aki körülbelül kétezer dollárt keres egy hónapban, ami egyáltalán nem számít soknak, nem látszik a világ fájdalma. Kedvesen megkérdezi tőled, hogy vagy, örömmel kiszolgál, és normálisan áll hozzád.
Az évek alatt te is átvetted ezt az életszemléletet?
Amikor Miamiba költöztem, egy-két itteni ismerősöm azt mondta: „Figyeld meg, te is megváltozol, más zenét fogsz hallgatni, nem így öltözködsz majd, átalakul a stílusod.” Én meg csak legyintettem erre, hogy: „Hagyjátok már! Ilyen leszek, eddig is ilyen voltam.” Abszolút nem hittem nekik, mentem tovább a saját fejem után…
Mi történt ezután?
Az embernek akarva-akaratlanul muszáj felvennie ezt az életérzést, stílust és szemléletet, mert ha nem, akkor ki fog lógni a sorból. Ha elmész valahová dolgozni, és nem mosolyogsz, egy idő után megkérdezik tőled, hogy neked mi a bajod? Itt hozzá vannak ahhoz szokva, hogy mindenki jókedvű. Ha nem veszed fel ezt a ritmust, lehet, hogy ezáltal kevesebb munkát kapsz, kevesebben akarnak majd veled barátkozni, és még sorolhatnám, mennyi hátrányod származhat belőle a későbbiekben.
Létezik még az a bizonyos „amerikai álom”, amiről korábban mindenki beszélt?
Húsz évvel ezelőtt még létezett. Most már nincs ilyen, maximum az emberek álmaiban. Azt gondolom, hogy nem valósítható meg. Mire sikerülne mindent legalizálnod, amihez rengeteg pénz, idő és energia kell, addigra lehet, hogy teljesen tönkremész testileg és lelkileg. Összehasonlításképp mondom csak, hogy megértsétek, régebben, ha ideköltözött valaki, már másnap kapott munkát, volt szállása, kocsija, és vezethetett. Az emberek tárt karokkal várták az vendégmunkásokat. Amerika úgy volt felépítve, hogy az illegális munkások hazája, ezért mindenhonnan idejöttek. Sokkal jobb fizetést kaptak az otthonihoz képest, viszont itt ez aprópénznek számított.
Most mi a helyzet?
Az árak itt is felmentek, a fizetés viszont semmit sem változott. Pont a minap rendszereztem a dolgaimat, s megtaláltam egy 2016-os bérezési papíromat: nincs nagy különbség közte és a mostani pénzem között. Hiába keres az ember nyolc-tízezer dollárt, ahogy megkapta, már abban a pillanatban meg is van a helye, ahova mennie kell. Nem is tudod élvezni. Idepittyegsz, odapittyegsz, online vásárolgatsz. Tíz dollár egy tojás, kilenc dollár egy tej. Már nem az a világ van, mint húsz éve. Ilyen árak mellett nehéz megvalósítani az amerikai álmot. Azt gondolom sajnos, hogy ez felejtős.
Hiába voltak korábban csalódásaid, a szerelem nem volt „felejtős” a számodra?
Voltak az életemben olyan „mellényúlások”, amikor azt éreztem, hogy ez a kapcsolat örökre szól majd, hogy az illető hölgy lesz a feleségem, hogy semmi sem szakíthat szét bennünket, de végül mindig csalódnom kellett. Ám a korral az embert már nem érdekli, van-e mellette valaki vagy sem. Nem úgy vagy ezzel, mint fiatalon, hogy mindenképpen kell egy barátnő, és akkor legyen szőke, nagymellű, és még sorolhatnám. Ezek a dolgok egy idő után elmúlnak, és sokkal fontosabbá válik, hogy valakire igazán számíthass.
Szerinted miért nem talált rád eddig a szerelem?
Azt tudni kell, hogy Miami hatalmas gyűjtővé vált, mert – tisztelet a kivételnek – idefújja a szél a világról az összes szemetet. Sajnos rengetegen vannak, akik nem azért jönnek ide, hogy társra leljenek, hanem teljesen más okból. Régebben egyszerűbb volt kapcsolatot teremteni, és megtalálni az igazit.
Volt, hogy kihasználtak?
Persze volt olyan, hogy: „Zsolt, ezt adjál, azt adjál, ebben segíts, abban segíts!” Ám ha én kértem meg a lányt valamire, akkor azzal jött, hogy most pont nem ér rá, barátnőzik, vagy körmözik. Persze, ha szüksége volt valamire, akkor jött Zsoltnak a lista, a fotó, hogy ezt vegyem meg neki. Ám most már nem hagyom, hogy ugráltassanak. Kereshetnek maguknak egy másik hülyét, aki ezt megteszi nekik.
Hosszú éveken keresztül nem találtad a társadat. Hogyan bírtad a szinglilétet?
Nekem nem kell csak azért valaki, hogy ne legyek egyedül. Elég önálló ember vagyok. Hat éve már, hogy beköltöztem abba a házba, ahol élek. Inkább vagyok így, mint hogy folyton veszekedjek valakivel, vagy hogy kerülgetnem kelljen a másikat. Ám bíztam abban, hogy az RTL produkciójában megtalálhatom azt az embert, akivel egyezünk, akivel hasonlóképpen gondolkodunk, akivel ugyanazokat a közös értékeket képviseljük, akivel, ha folyamatosan együtt vagyunk, akkor sem zavarjuk egymást.
És végül sikerrel jártál, hiszen Barbival valóban egy párt alkottok.
A Határtalan szerelem többek között ezért is bizonyult nagyon jó szűrőnek. Ebben a műsorban nem arra ment ki a dolog, ki hogyan néz ki, mennyire jók a csajok vagy a pasik. Itt mindenki egy karakter, mindenki képvisel valamit, és ehhez próbálnak neki partnert találni. Bevallom, ez a társkereső lényegében azt jelentette a számomra, hogy adok egy utolsó utáni esélyt a szerelemnek.
Mit szóltak a szeretteid, hogy te is szerepelnél benne?
Amikor szembejött velem az RTL produkciója, megkérdeztem a családomat, mit szólnának hozzá, ha én is szerepelnék benne. Az apám, akire mindig is felnéztem, és akinek a véleménye nagyon sokat számít nekem, azt mondta, hogy semmit sem veszíthetek, próbáljam meg. Csak azért vágtam bele, mert úgy voltam vele, ha én magamtól nem találtam meg az igazit, a Határtalan szerelem talán összehozhat azzal a lánnyal, akit nekem szánt a Jóisten.
Van egy nagylányod már egy korábbi kapcsolatodból. Mit gondolsz, ha rád találna a szerelem, benne lennél abban, hogy ismét családot alapíts?
Abban az esetben nyitott lennék rá, ha van egy adott ember, aki annyira megbízható, mint én, aki nem hátrál meg utána, akivel nem megyünk szét egy-két év múlva. Ha bevállalnék egy babát, akkor azzal a nővel én mindenképpen együtt szeretnék maradni, legalább addig, amíg a gyermekünk felnő és megházasodik. Sőt, mivel már negyvennégy vagyok, ez azt jeleni, hogy az életem végéig vele lennék. (nevet)
A család szokott egyébként nógatni egy újabb gyerkőc miatt?
Mivel van egy nagylányom, s így a szüleim kaptak egy unokát, nem szoktak noszogatni amiatt, milyen jó lenne, ha ismét apává válnék.
