Elstartolt A mi kis falunk tizedik évada az RTL-en. A Stokit megformáló Szabó Győző bízik benne, hogy még legalább tíz év van ebben a sorozatban.

Hétfőn este országszerte tíz helyen egy igazi moziünnepen vehettek részt A mi kis falunk rajongói. A sorozat tizedik, jubileumi évfordulója alkalmából ugyanis levetítették a produkció első és negyedik részét, amit egy exkluzív bakiparádé követett. A Cinema City Arénában a nagyközönség kitörő örömmel fogadta a széria alkotóit és szereplőit, akik a vörös szőnyegen örömmel pózoltak a folyamatosan villogó vakufényben, és szívesen készítettek közös fotókat is a meghívottakkal.
Szabó Győzőt sikerült ebben a felfokozott, ünnepi hangulatban mikrofonvégre kapnunk, s elárulta, olyan érzése van, mintha egy táborba, egy osztálytalálkozóra jött volna. „Imádjuk egymást. A néző nem hülye, abszolút le tudja venni, hogy ez a csapat valóban szívvel-lélekkel, szeretettel csinálja ezt, átsüt a képernyőn. Mi folyton ugratjuk a másikat, hülyéskedünk, és én ezt nagyon szeretem” – magyarázta lelkesen, majd hozzátette, már a legelső pillanat is nagyon különleges volt a számára, amit A mi kis falunkban töltött: „Izgalmas volt megtalálni a karakteremet, Stokit. Emlékszem, amikor Kapitány Ivánnal találkoztunk, és leültünk megbeszélni, hogy akkor milyen is legyen ő. Együgyű, bumfordi, nulla IQ-s kis hadnagyocska? Szerencsére szépen, gyorsan megtaláltam, és azóta minden nyáron visszahozom őt.”

Győző azt is elárulta, melyek voltak számára a legviccesebb pillanatok az elmúlt tíz esztendő során. „Egy szép napon a forgatás előtt felvettem Stoki cipőjét, amit évek óta hordtam, és akkor jöttem rá, hogy valójában két különböző párból vannak! Hat évig nem vettem észre” – nevetett fel a népszerű színész, aki azt sem felejti el soha, amikor török tolmácsot kellett játszania a sorozatban. „Nagyon nehéz volt megtanulni a szöveget. Egy idő után feladtam, így táblákra felírták nekem. A többiek ott álltak a kamerák mögött. Én mondtam, mondtam, és egyszer csak látom, hogy kedves jó kollégám, Schmied Zoli megfordul, és megszólal: „De nem is az van odaírva!” Mindenkiből kitört a nevetés. Az is vicces volt, hogy senki sem vette észre, amikor egy gyógyszer használati utasítását úgy olvastam fel, hogy: pi ká li gerdá ré kás si kár csí…” – mondta el Győző, majd hozzátette: „Remélem, még tíz év van ebben a sorozatban!”




