Csabának és Evelinnek sokkal fontosabb volt a győzelemnél, hogy valóban megéljék és élvezzék az Ázsia Expresszt.
Noha a tévében pár nappal ezelőtt véget ért számotokra az Ázsia Expressz, hogyan emlékeztek vissza a forgatásra?
Evelin: Nem titok, sokat gondolkodtunk azon, hogy elvállaljuk-e a műsort, de azt gondolom, életünk egyik legjobb döntése, hogy végül igent mondtunk a felkérésre. Hatalmas kaland volt a számunkra. Annak ellenére, hogy iszonyúan elfáradtunk, mivel rengeteget meneteltünk, nagyon élveztük. A helyiek pedig annyira kedvesek és odaadóak! Meg kell, hogy mondjam, az európaihoz képest teljesen más a felfogásuk, az élethez való viszonyuk.
Csaba: Nekem nagyon tanulságos volt az, hogy így is lehet csinálni. A verseny során sok helyre bekéredzkedtünk, és az anyagi helyzettől függetlenül egy dolog közös volt az emberekben, hogy mindenki mindenét megosztotta velünk. Mindeközben izgalmas sztorikat, élettörténeteket hallottunk, és az ő kultúrájuk különböző részleteiről is meséltek. Az, hogy befogadtak a házukba, hogy megosztották velünk az ételeiket, ami nemcsak metaforikusan, de az életet is jelenti a számukra, fantasztikus dolog volt.
Mennyire volt számotokra a győzelem a cél?
Csaba: Mi magunkat akartuk legyőzni minden nap.
Evelin: Az általunk nehéznek gondolt dolgokat.
Csaba: Szóval mi nem a többiekkel versenyeztünk.
Evelin: Nem titok, mindenki úgy vág bele ebbe a műsorba, hogy meg szeretné nyerni. Álszent dolog lenne, ha azt mondanám, mi nem így indultunk neki az Ázsia Expressznek. Ám az alapvető, elsődleges célunk az volt, hogy megéljük és élvezzük a pillanatokat, és így is tettünk. Azt gondolom, ha nincs ez a verseny, soha nem jutunk így el Malajziába, és nem láthatjuk ilyen perspektívából ezt az országot.
Volt valami, amitől tartottatok?
Evelin: Én leginkább attól, hogy mit hozhat ki belőlem az, ha nem ehetek. Szerintem a nők ilyenkor alapvetően ingerültebbek. Tartottam tőle, hogyan viselkedem majd Csabival, ha éhes vagyok. Viszont azt gondolom, ezt is jól megugrottuk, illetve megpróbáltam minden helyzetet átgondolni, átértékelni, hogy vajon ez most tényleg fontos vagy sem.
Csaba: Mi mindig láttuk, mikor van a másiknak szüksége egy kis támogatásra, egy kedves szóra. Evelinnel mi ebben is nagyon jók voltunk.
