Ez nem feltétlenül megszokott a török sorozatok világában.
A török sorozatok nézői már megszokhatták, hogy a kedvenceik története nem feltétlenül ér boldog véget. Gyakoriak a keserédes finálék, sőt, olykor a tragikus befejezések. S bár természetesen akadnak olyan történetek is, amelyekben a főhősök végül rátalálnak a boldogságra, az már jóval ritkább, hogy valamennyi fontos szereplő sorsát megnyugtatóan zárják le.
Az Isztambuli árvák esetében különösen könnyű lett volna egy tragikus vagy legalábbis keserédes finálét elképzelni. Az egész sorozatot átszőtte a szenvedés, a veszteségek és a megpróbáltatások sora. A szereplőknek pedig szinte folyamatosan újabb nehézségekkel kellett szembenézniük. A készítők azonban talán éppen ezért döntöttek úgy, hogy a végén megadják nekik azt, amiből korábban olyan kevés jutott: a boldogságot.
A fináléban igyekeznek valamennyi fontos szereplő történetét lezárni, a testvérektől egészen a mellékszereplőkig. Az utolsó jelenetek ugyanakkor hűek maradnak a sorozat hangulatához. Néhány pillanat erejéig még eljátszanak azzal a lehetőséggel, hogy az utolsó percben ismét tragédiába fordulhat minden, végül azonban nem ez történik. Az Isztambuli árvák hosszú és fájdalmas története valóban pozitív lezárást kap.
