A Nagy Duett egykori sztárja nem szereti a hazugságot. Molnár Anikó azt mondja, felesleges kamuzni, mert akkor maximum azt visszük magunkkal a sírba.
Molnár Anikó elmesélte nekünk, hogy nap mint nap rengeteg férfi ír neki és hívja el találkozóra, randira, ám ő pontosan tudja, mire megy ki a játék… „Arra, hogy megkapjanak, és egy újabb strigula legyek, vagy hogy a haveri társaságban megpaskolják a vállukat, vagy arra, hogy legyen hova költözzenek, és élvezzék általam a mindennapokat. Sajnos még nem vágom le azonnal, ha valaki ki akar használni, de ezt is tanulom…” – sóhajtott fel Molnár Anikó, akitől megkérdeztük, mit gondol, ha nem lenne ismert, most hol tartana az életben.
„Szerintem egy két- vagy háromgyerekes anyuka lennék, egy faluban laknék a családommal, és nem lennék boldog. Akkor sem. Nemrég olvastam egy cikket, amely arról szólt, hogy a Szűz jegyből kerül ki a legtöbb magányos öreg. Nem vagyok válogatós, de nem akarok kompromisszumokkal élni. Ez egy negatív kijelentés, azt jelenti, hogy bele kell törődnöm egy olyan dologba, amit a másik csinál, ami nekem nem tetszik. Ugyanis, ha nem így teszek, akkor elveszítem a páromat. Szóval ő élvezi a helyzetet, én pedig szenvedek. Talán emiatt is van olyan sok rákos ember, mert legbelül évekig őrlődnek” – véli Anikó, aki szörnyűnek tartja, hogy bár még csak ötven, már érzi az elmúlást.
„Mindenki azt mondja, hogy most jön a legszebb kor. Hát a ló**szt! A mi korosztályunknak hatvan év az átlaga. Mennyi van még a pohárban? Tíz esztendő? Isten adja, hogy ne legyen semmi probléma… Még van körülbelül tizenöt aktív évem. Ha belegondolok, sokkal több van mögöttem, mint előttem” – sóhajtott fel Anikó, akinek rengeteg terve van még, azt mondja, annyi mindent kipróbálna, szeretné az életet élvezni, no és végre boldog lenni. „Nem emlékszem, mikor éreztem utoljára így magamat. Talán amikor volt egy szeretőm, akit nagyon szerettem, ám ez a viszony egyszerre volt a mennyország és a pokol” – mondta el őszintén az egykori valóságshow-szereplő, majd hozzátette: „Kinek és miért kamuzzak? A sírba mit viszek majd magammal, a hazugságokat? Az vesse rám az első követ, aki szent. Én büszkén kijelenthetem, hogy huszonkét évvel a médiában a hátam mögött, soha nem próbáltam ki a kábítószert. Semmit, és ezt pontosan tudja rólam a környezetem.”
Anikó szerint a mai világban iszonyúan nehéz ismerkedni, és megtalálni az igazit. Úgy véli, huszonéves korában valahogy sokkal egyszerűbbnek tűnt minden… „A diszkóban két ember összenézett, elkezdett beszélgetni, összejöttek, és kész, már jártak is. Amit megbeszéltek, az volt. Emlékszem, tizennyolc lehettem, szemeztünk egy pasival, majd én hazamentem. A srác kinyomozta, hogy Pomázon lakok és Anikó a nevem. Bement az összes kocsmába, és elnavigálták. Akkor még csináltak ilyet a férfiak. Most mi van? Buktam a csajt? Nem baj, jön a következő. Húspiac lett az egész, amit nagyon nem szeretek!”
