A Pokoli rokonok Fejes Ilonája elmesélte, az egyik missziója az az életben, hogy odafigyeljen az emberekre és jól bánjon velük.
Virág elárulta, egyre inkább azt tapasztalja, hogy a mai világban az emberek nagyon igénylik, hogy valaki odafigyeljen rájuk, és ne bagatellizálja el a problémáikat. „Én örömmel, szeretettel, tele kíváncsisággal és őszintén kérdezek, és azt látom, hogy a másik igenis boldog, ha beszélhet magáról. Hiszen annyira énközpontú ez a társadalom! Maximum felszínesen érdeklődünk egymás iránt” – jegyezte meg a Pokoli rokonok színésznője, majd hozzátette, amikor másokkal beszélget, az őt magát is teljesen feltölti. „Vezetek egy felnőtt színkört, s mi itt sokat játszunk. Azok, akik ide járnak, azért teszik, hogy legyen egy kis énidejük, hogy kikapcsolódjanak, és jól érezzék magukat. Előfordul, hogy valakiből kikívánkozik például egy probléma, ami aggasztja. Ilyenkor egyrészt megtisztelőnek érzem, hogy megosztja ezt velem és a csoporttal, másrészt látom rajta a megkönnyebbülést, hogy neki ezt jól esett kimondani olyan emberek előtt, akik fogékonyak erre. Bevallom, engem szabályosan boldoggá tesz, hogy valakinek okoztam két perc örömöt azzal, hogy odafigyeltem rá.”
Virág azt is fontosnak tartja a mindennapokban, hogy felvidítsa az embereket, akár egy apró kis dologgal is. Így amikor, lát valakit sírni, ha nem is tudja a problémáját megoldani, szó nélkül odalép hozzá egy zsebkendővel. „Látom ilyenkor, mennyire megdöbbennek, majd később mosolyognak. Nemrég kaptam egy csokor virágot. Amikor hazaértem a házba, ahová nem sokkal korábban költöztem, a lépcsőházban állt két néni, én pedig adtam nekik egy-egy szál rózsát. Aztán beszálltam a liftbe, egy szomorú lány mellé. Ő is kapott virágot… Szeretni nem szerethetünk mindenkit, de bánhatunk jól az emberekkel és azt gondolom, hogy ez az én misszióm.”
