A Kincsvadászok kereskedője 15 éves kora óta tudja, mivel szeretne foglalkozni. Ugyan Nagyházi Lőrinc egy nagy múltú családi vállalkozásba született bele, nem érezte kötelezőnek, hogy követnie kellene majd a felmenőit.
Amikor Nagyházi Lőrinc belevágott a Kincsvadászokba, két dologra számított: a TV2 produkciója vagy nagyon sikeres lesz, hiszen nem volt még eddig olyan műsor, ami hasonló tematikával bírt volna, vagy elbukik, mert a nézők nem ezt várják el a tévétől, és egyszerűen nincs rá igény. „Ezek szerint mindannyian pozitívan csalódhattunk. A legtöbb visszajelzés, amit kapunk, az az, hogy sokan csak emiatt kapcsolják be otthon a készüléket, mert annyira tetszik nekik a Kincsvadászok” – mondta el mosolyogva Lőrinc, aki egy nagy múltú műkereskedő család tagja. Saját bevallása szerint már 15 évesen eldöntötte, hogy ő is ezt akarja majd csinálni, így tudatosan elkezdett ehhez szükséges tanulmányokat folytatni. „Soha nem éreztem a nyomást a szüleimtől, hogy »Te vagy a fiú, neked akkor ez kötelező.« Az apámnak egyébként az volt a stratégiája, hogy ha pénzt kértem tőle bármire, akkor inkább munkát adott nekem.”
Mindenkit vár a kiállítás
Lőrinc büszkén mesélt nekünk arról is, hogy a múlt héten nyitották meg a május végi nagyárverésük kiállítását, amit az érdeklődők két hétig tekinthetnek meg. „Összeszedünk egy aukciós anyagot, amit itt meg lehet nézni. A műkedvelőket is szívesen várjuk, és fontos megemlítenem, hogy ez nem egy belépős kiállítás, nem olyan, mint egy múzeum. Ide bárki besétálhat a nyitvatartási időben. Mindig mondom, jöjjön el, akinek van kedve hozzá, mert nem harapunk, és nem kötelező semmit sem venni. Annyit még hozzátennék, hogy három hónap alatt ezerötszáz tételt gyűjtöttünk össze, ami négy nap alatt kerül majd árverésre. Ha jól emlékszem, csak bútorból százhatvan darab van!”
