Ugyan volt egy kis tapasztalata, a TV2 műsorának szakértője nagyon izgult a Kincsvadászok indulásakor.
A Kincsvadászok szakértője elárulta, korábban fel sem merült benne, hogy tévézzen. A szakmából adódóan annyi tapasztalata volt ezzel kapcsolatosan, hogy időről időre adott egy-egy interjút. „Ha valami kifejezetten magas áron kelt el, az természetesen a sajtót is érdekelte és akkor mi arról beszéltünk, de ennyi… Egyébként nagyon izgalmas ez a világ, örülök, hogy megismerhetem, és a részese lehetek” – mesélte lelkesen Anna, ha pedig már forgatás, megkérdeztük tőle, hogyan érezte magát az elején, volt-e benne izgalom.
„Rettenetesen izgultam, pedig valamennyi rutinom volt előtte. Féltem, hogyan fogadják majd a nézők a produkciót. Olyan jó érzés, hogy ennyire megszerették. Örülök, hogy amióta a Kincsvadászok megy, az emberek picit más szemmel néznek azokra a tárgyakra, amiket évtizedek óta otthon kerülgetnek.”
Anna nagyon szereti a TV2 műsorában, hogy minden tárgyhoz tartozik egy-egy izgalmas, emberi sztori. Úgy, mint általában a való életben is… „Persze most már sokszor az van, hogy kereskedők vagy nagy gyűjtők hozzák be hozzánk a képeket, amelyek külföldről érkeztek haza. A huszadik század eleji festők ugyanis, akikkel mi foglalkozunk, gyakran éltek néhány évet más országokban, például Párizsban vagy Berlinben. Ott eladták a festményeiket, amik generációkon át öröklődtek, és csak mostanában kerülnek elő. Borzasztóan izgalmas, amikor egy ilyen történetet fel lehet göngyölíteni, hogy akkor miért vett meg mondjuk 1912-ben Párizsban valaki egy magyar képet, vagy hogy kerül Amerikába egy festmény?”
