A Pandora – A szelence átka játékosa jó emberismerőnek tartja magát, ám Kabát Peti szerint nem könnyű kitalálni az RTL műsorában, hogy kiben bízhat az ember.
Mit vártál az RTL vadiúj műsorától?
Leginkább a feladatokat, mert nagyon szeretek játszani.
Tudsz veszíteni?
Azt nem… (nevet)
Mi számodra a legnehezebb a játék során?
Kitalálni, hogy kik azok, akikben tényleg megbízhatok. Én elég jó emberismerőnek tartom magamat, és mivel szerencsére a csapat nagy részét ismertem, azért próbáltam nekik hinni.
Sokak szerint ez egy játék, barátság ide vagy oda… Te ezt hogyan látod?
Fordítsuk meg a dolgot! Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy „Peti, bízhatok benned?”, és én azt mondom neki, hogy igen, akkor ahhoz tartom magamat, mert mindig is ilyen voltam és leszek is. Őszinte és megbízható. Nem tudom és nem is akarom magamat meghazudtolni. Azt utálom a legjobban, ha egy ember megbízhatatlan, vagy átver. Nálam ott a vége. Az az utolsó csepp a pohárban. Engem nem így neveltek.
Az első adásban láthattuk, hogy a csapat tagjai mennyire meglepődtek, amikor Gáspár Lacival csak nektek sikerült megoldanotok egy logikai játékot.
Én ezen csak nevetek. Engem nem érdekel, hogy ki mit gondol. Azt mondták ugye a többiek, hogy „Én a Kabát Petit nem választottam volna!” És nézzék meg! Az eszes, Doktor Kabát megcsinálta a Lacival. Nem tudom, hogyan, de sikerült. Ügyesek voltunk. Ám még egyszer lehet, nem jött volna össze. (nevet)
Ha játékról van szó, mitől tartasz a leginkább?
A magasságtól, de a játék kedvéért s azért, hogy nyerjek, le tudom győzni a tériszonyomat. A helikopterből is kiugrok, még akkor is, ha közben becsinálok. (nevet)
Szereted azt az életszakaszt, amiben vagy? Netán, ha megtehetnéd, visszautaznál egy kicsit az időben?
Vissza. Nem is kicsit. Szívesen lennék 20-22 éves, mint amikor a Vasasban fociztam, de amúgy abszolút elégedett vagyok magammal, a karrieremmel és azzal, ahol tartok. Semmit sem csinálnék másképp. Jó gyerekkorom volt, a szüleimmel és a családommal a mai napig nagyon jó a viszonyom. Egész életemben azt csinálhattam, amit szeretek: fociztam, sportoltam, közben pedig ugye jött a tévézés.
Szerencsésnek tartod magadat?
Nagyon, és hálás vagyok, hogy sportoló, válogatott futballista, és magyar gólkirály is lehettem. Örülök, hogy külföldön is futballozhattam, s hogy a tévés szerepléseim mellett Újpesten dolgozhatok. Azt gondolom, hogy boldog és elégedett lehetek mindezzel. Persze, ahogy telnek az évek, egyre inkább rájövök arra, hogy az egészség a legfontosabb, hogy az az első, és csak utána jön minden. 22 esztendősen az ember még nem gondol bele ebbe.
Hogyan képzeled el majd a nyugdíjas éveidet?
Sehogy! Nem leszek nyugdíjas. (nevet) Amúgy valami meleg helyen. Papucsban, rövidgatyában és trikóban sétálgatok a tengerparton.
