Dobos Evelin elárulta, a Most Wanted szuper izgalmas volt a számára. Bár a színésznő estére mindig lenyugodott, reggelre azt érezte, azonnal menekülniük kell.

Dobos Evelin úgy érezte magát az RTL-es Most Wanted – A hajsza forgatása alatt, mintha ismét gyerek lenne, és fogócska-bújócskát játszana a barátaival. „Annyi különbséggel, hogy ugye most nem tudtuk, hol van a fogó” – nevetett fel a színésznő. „Egyébként tényleg szuper izgi volt. Én egy kicsit izgulósabb típus vagyok, úgyhogy folyamatosan azt éreztem, hogy menni kell, hogy haladjunk tovább, legyünk mozgásban, hiszen fogalmunk sincs, hogy Balázsék a sarkunkban vannak már vagy sem. Rengeteg kérdőjel volt bennünk menet közben, mégis csoda az az idő, amit a hajszában tölthettem.”
Evelin azt is elárulta, hogy nekik Rácz Jenővel egyetlen leszervezett útjuk sem volt. Megbeszélték, hogy azt csinálják, amit kell: stoppolnak. „Mi valóban az út szélén álltunk, és azt vártuk, hogy valaki felvegyen minket. Ha összejött egy fuvar, akkor pontosan annyit mentünk az illetővel, amennyit lehetett, majd kiszálltunk, és ismét nekiálltunk stoppolni. Szerencsére átlagban csak egy-másfél percet kellett várni az újabb fuvarra, ám ez akkor borzalmasan hosszúnak tűnt! Ebben a játékban az idő relatív. Az otthon kényelméből nézve persze mindez nagyon más, ám a hajsza során azt érzed, hogy ólomlábakon jár az idő.”

Evelin arról is mesélt nekünk, hogy estére általában sikerült egy kicsit megnyugodnia, ám reggel, miután megitta a két kávéját, rögtön száz fokon égett, és azt érezte, hogy azonnal menekülniük kell. „Bár Makón megkaptuk este, hogy Balázsék messze vannak tőlünk, 240 kilométerre, de reggel már nem lehettünk biztosak semmiben… Igyekeztünk Jenővel mindig kalkulálni, ami szerencsére általában bejött” – mondta el Evelin, aki nagyon büszke arra, hogy lassan fél éve már, hogy az Egy lépéssel több alapítványnak a nagykövete. „Boldog vagyok, hogy a részese lehetek. Sérült, beteg gyerekeket és a családjaikat lehet örökbe fogadni minimum egy évre, és támogatni lehet a gyermek gyógyszeres kezeléseit, a mozgásterápiáit, a rehabilitációját. Sőt, személyes kapcsolatot is lehet velük ápolni. Nekem is van örökbefogadottam, Molli és a családja.”








