A Nyerő Páros játékosa vállalja a tetteit és a szavait a műsor minden részében. Bódi Bence azt mondja, hogy ez ő, ami vagy tetszik valakinek, vagy nem.
Sokan azt mondják, hogy a Nyerő Páros az izgalmas játékok és a kőkemény verseny mellett valójában egy hatalmas önismereti út.
Rebi: Ez tényleg így van. Igyekszem mindent beleadni a versenybe, miközben olyan dolgokat csinálok, amiket korábban soha. Nagyon sokat fejlődöm ezáltal.
Bence: 100%-ig egyetértek Rebivel, de bennem csak szépen lassan csengett le, hogy miért is vezetett ide az utam, hogy a Jóisten miért mutatta meg azt, hogy nekem ezt meg kell tapasztalnom.
Mi a válasz erre a miértre?
Bence: Csakis a tapasztalásokért. Én azt hittem, hogy olyan magas szinten vagyok, ám ez a műsor lerántott a földre!
Mégsem vagy olyan magas szinten?
Bence: Kiderült számomra, hogy nem, illetve az is, hogy én nem óriási lelki békében élek, csupán elkerülöm azokat az embereket, akikkel nem akarok együtt tölteni időt.
A Nyerő Párosban viszont nincs más választásod, itt együtt kell élned azokkal is, akikkel nem szeretnél egy fedél alatt lenni.
Bence: Azt szoktam mondani, hogy a boldogság nem azt jelenti, hogy minden tökéletes. A Nyerő Párosban, ezekben a helyzetekben boldognak lenni embert próbáló feladatnak bizonyul. Ám azt gondolom, nem hiába jött ez a műsor az életünkbe. Minden egyes részben vállalom magamat. Ez vagyok én. Se több, se kevesebb. Ha ez jó, akkor jó, ha nem, akkor nem.
Van egy kisfiatok. Milyen az élet vele?
Rebi: A mi gyermekünk egy nagyon aktív kisfiú. Én az a típus vagyok, aki szeret magában lenni, lelassulni, amikor éppen ehhez van kedvem, ám a gyerekünk mindig hihetetlen módon felpörget. Egyszerre kell tizenhat dolgot csinálni, miközben ő rohan, a csilláron lóg, eszik, közben a kutya ugat. (nevet) Egy kicsit káosz az életünk, de ez így van jól. Valamiért egy ilyen kisfiút kaptam, de fent jobban tudják, hogy mire van szükségem. Biztos, hogy én így fejlődöm a legtöbbet.
Bence: Hú, én nem tudom, hogyan éltük túl a gyerekkort a testvéreimmel, hiszen olyanokat csináltunk! (nevet) Rebire mindig azt mondtam, hogy ő egy paramami, és bevallom, én is parapapi lettem. Kemény dolog szülőnek lenni, de azt gondolom, hogy amikor az ember gyereket nevel, akkor két dolgot nagyon megért. Egyrészt megbocsájt olyan apró, kicsi hibákat a szüleinek, mint például a túlféltés, vagy hogy nem engedték el ide vagy oda, másrészt jobban megharagszik azok miatt, amik nagy traumát jelentettek az életében.
Rebi: Például amit a szüleid kihagytak.
Bence: Vagy amit nagyon elrontottak. Én azt érzem, hogy rengeteg mindenben meg tudtam bocsájtani az anyukámak vagy a mamámnak, mert most már látom, hogy mennyire nehéz lehetett nekik. Édes jó istenem! Mi hárman fiúk… Anya, mama, ha ezt most itt olvassátok, azt üzenem nektek, hogy le a kalappal előttetek!
