Bár rengeteg év és tapasztalat van már Árpa Attila háta mögött, a Pokoli rokonok sztárja a mai napig szokott izgulni a meghallgatásokon.
Amikor Attila elmegy egy castingra, mindig van benne egy kis izgalom és idegeskedés, hogy biztosan jól tudja-e a szöveget, tetszik-e majd a készítőknek, pláne, ha egy külföldi rendezőről van szó, olyankor még inkább lámpalázas. „Azt gondolom, ez teljesen rendben van, hiszen én valahol az adrenalinból táplálkozom. Legyen szó egy bokszmérkőzésről, egy színházi előadásról, egy forgatásról vagy egy castingról, bármiről, ami izgalmat vált ki belőlem, az nekem jó” – magyarázta a Pokoli rokonok szereplője, majd hozzátette, előfordul, hogy csak azért ül fel a motorjára, mert szeretné egy picit érezni a sebességet és az adrenalint. „Volt egy film, ami arról szólt, hogy ha a főszereplő adrenalinszintje lecsökken, akkor meghal, így mindig történnie kell valaminek, hogy ez ne következhessen be. Nem mondom, hogy nálam is ez a helyzet, de az analógia stimmel. Nekem szükségem van izgalomra, ezért szinte folyamatosan pörgök, olyan vagyok, mint egy Duracell-nyuszi, de ezt is szokták mondani az X generációra, hogy nem tud a fenekén megmaradni, mert egyszerűen nem megy. Biztos, hogy találok magamnak valamilyen feladatot a pincében, a kertben, vagy bárhol.”
Attila persze mindemellett szereti olykor a nyugalmat és a csendet is: „Erre ott van az otthon, a feleség, a streamingplatformok, a könyvek és a zene. Így leszek kiegyensúlyozott.”
