Marjai Virágot az élet adta nehézségek csak még erősebbé tették. Büszke arra, hogy a mai napig megvan benne a gyermeki rácsodálkozás, és hogy minden apró dolognak örülni tud.
A Pokoli rokonok színésznője mindig tele van élettel, vidámsággal, mosollyal és energiával. Marjai Virág azonban elárulta, hogy kamaszként kifejezetten melankolikus alkatnak számított. „Lehet, furán fog hangzani, amit most mondok, de amikor megrág az élet, és ki is köp, két lehetőséged van. Rámész erre, és még inkább befordulsz a csigaházadba, vagy hihetetlen erőt kapsz általa, és olyanná formálódsz, aki képes a legkisebb dolognak is örülni, és tud hálát érezni” – magyarázta Ilona megformálója, aki azt is hozzátette, mindezt nem tudatosan csinálta, nem az történt, hogy megnyomott magán egy gombot, és ettől egyből megváltozott. Persze a döntést neki kellett meghoznia. „Boldog vagyok, hogy nem a másik oldalra kerültem, nem az lettem, aki teljesen begubózik, hanem iszonyúan erőssé váltam. Másképpen látok már dolgokat, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Büszkeséggel tölt el, hogy maradt bennem egyfajta gyermeki rácsodálkozás és öröm. Akár el is veszíthettem volna mindezt, de nem így alakult.”
„Egy cicát is nagyon tudnék szeretni”
Virág arról is mesélt nekünk, hogy két kutyussal osztja meg az otthonát, akiket mindennél jobban szeret. „Elsősorban kutyás vagyok, de azon gondolkodtam, hogy ha majd egyszer arra kerül a sor, ami remélem még sokára lesz, változtatok, és egy cica lesz mellettem” – mondta el a színésznő. „Már idősek az állatkáim. Nyilván nagyon nehéz lesz feldolgozni, ha eltávoznak. Nem biztos, hogy nyitott tudnék lenni egy másik kutyára, mert szerintem továbbra is ők élnének bennem. Viszont fontos lenne, hogy legyen mellettem a későbbiekben is egy négylábú lény. Szerintem egy menhelyről megmentenék egy cicát. Vannak barátaim, akiknek cicusuk van, és azt érzem, hogy egy kis szőrgombócot is nagyon tudnék szeretni.”
