Kádár L. Gellért azt mondja, megérte kisgyerekként annyit kardozni, hiszen a Hunyadiban beteljesült a régi álma.
Sok kisfiú szeretne katona vagy rendőr lenni.
Hú, gyerekkoromban én is katona akartam lenni. Emlékszem, mennyit kardoztam! (nevet)
A Hunyadiban aztán felnőtt fejjel is kipróbálhattad, milyen lehetett csatázni.
A Hunyadi olyan volt, hogy ott tényleg realizálódott bennem, megérte gyerekként erről álmodozni. Persze arra is rájöttem, hogy akkoriban azért könnyebb volt, és csomó mindent elhittem, ám itt el is kellett adnom azt, amit csinálok. Erre volt az az időszak nagyon hasznos, amikor felkészülhettem a forgatásra.
Megvan még benned a gyermeki éned?
Nagyon is. Egyébként bátran ki merem mondani, hogy szerintem mindenkinek megvan a gyermeki énje, csak vagy nem kap akkora szerepet és figyelmet, vagy nem is tudja, hogy ott van benne legbelül.
Éltél volna Hunyadi korában?
Nem tudom… Ezen már gondolkodtam, és az is eszembe jutott, hogy ha látná egy igazi, középkori ember, hogy mi hogyan játszunk a sorozatban, lehet, beleröhögne a szemünkbe. Amúgy nem tudom, kinek volt jobb akkoriban. Annak, aki csatába ment, vagy annak, aki otthon maradt. Sőt, talán azt kellene először is eldönteni, hogy melyik rétegbe tartoznék. A főúriba? Lehet, azt is szívesen megnézném, milyen lehetett annak, aki az utcán nőtt fel, és a sárban dagonyázott.
Beck Adrienn
