Az RTL sorozatában Fejes Lacit megformáló Juhász Istvánnak jólesik az elismerés, de azt mondja, ő jobban szeret egy kicsit „eltűnni” az utcán…
Amikor elkezdtétek forgatni a második évadot, hogyan vágtál bele? Könnyebb volt valamilyen szinten, vagy kellett egy kis idő, hogy visszarázódj?
Meglepően könnyű volt visszarázódni. Aggódtam előtte, és kicsit fel is készültem, hogy jobban bírjam, mint legutóbb, de legnagyobb meglepetésemre a szervezetem ott folytatta, ahol egy éve abbahagyta. Emellett nagyon jó volt újra találkozni a játszótársakkal és a stábbal. Eleinte volt egy kis „első nap az iskolában” jellege a dolognak.
Mi az, amit kifejezetten kedvelsz az általad alakított Laciban, és mi az, amin szíved szerint változtatnál?
Laci karaktere nem könnyű eset, tuti, hogy nem lennék jóban vele, de ha lehámozom róla a megfelelési kényszeres csecsemőt, akit soha nem engedtek felnőni, akkor egy szerető családapát kapok. Ezt a pici magot szeretem benne és mindazt az elmebeteg, bugyuta, hisztis részt, ami ezt eltakarja többnyire. Na, az a része az igazi feladat: az eljátszandó, megfejtendő, amit meg kell mutatni, hogy Laci ne egy általános barom legyen. Ez a része az, amit szakemberként szeretek.
Mit szólnál hozzá, ha tényleg ilyen lenne a családod, mint a Fejes família?
Tuti nem tudnék egy fedél alatt élni Istvánnal. Johannával sem valószínűleg. Vannak egészséges családok, ahol több generáció jól tud együtt élni, de Fejesék nem ilyenek. Szerencsére! Ki nézné azt a sorozatot?
Te szerencsés vagy, ha rokonokról van szó?
Amit eddig láttam a világban, az alapján azt kell mondanom, hogy igen. Minden famíliában vannak gondok, de azt gondolom, hogy én elég jól jártam nagycsaládi szinten. A kis családunkban meg pláne, a párom csodálatos, és a gyerekeim is sok örömöt és büszkeséget jelentenek nekem!
Milyen visszajelzéseket szoktál kapni? Vannak néha vicces kommentek, beszólások? Van, aki azt gondolja, hogy tényleg olyan vagy, mint Laci?
Aki személyesen találkozik velem, általában érti, hogy ez egy karakter, én meg én vagyok. Online felületeken megkapom a kérdést rendszeresen, hogy van-e valami hasonlóság köztem és Laci között. Mindig elmondom, hogy a kinézetünk, a hangom. Körülbelül ennyi. A beszólások inkább a karaktert érik, azt is főleg szeretetből.
Jó érzés, amikor az emberek megismernek az utcán?
Jó is, meg nem is. Én szeretek egy kicsit eltűnni az utcán, de az elismerés mindig jól esik. Leginkább zavarba jövök tőle.
Az a típus vagy, akinek ki kell mondania, ha valami a lelkét nyomja, vagy igyekszel egyedül megoldani a problémákat?
Inkább magamban szoktam tartani a dolgokat, és magam akarok megoldani mindent. Már tudom, hogy ez csodálatos út a gyomorfekélyhez, ezért igyekszem ezen változtatni. A humor itt is segít.
Ha valami nem jó, nem komfortos a számodra, könnyen ki tudsz belőle lépni, vagy sokáig hezitálsz, agyalsz, hogy mit tegyél?
Ez nagyon függ a körülményektől, de többnyire inkább megkeresem gyorsan, hogy mi lehet számomra megoldás, mérlegelek és lépek.
Jó vagy abban, ha újra kell tervezni?
Az életem során rengeteget kellett újraterveznem, és gyakorlott lettem benne. Ettől még ki nem állhatom, hogy folyton ez van, de siránkozás helyett sokkal jobb a megoldást keresni.
