Valahogy biztos voltam abban is, ha Hajdú kiesik, főleg, ha egy gyilkostársa teszi ki a játékból, akkor tuti nem lesz képes betartani a játékszabályokat, s elárulja azt, aki elbánt vele. Mint tudjuk, ez így is történt. De Hajdú már ezt megelőzően is bőven szolgáltatott néznivalót.
Vicces volt elnézegetni, a játék elején mennyire meg volt elégedve magával, hogy áruló lett belőle. Nyilván azt gondolta, az eszéhez és az intelligenciájához ez a szerep illik. A szintén gyilkos Korom Gábor persze már az első pillanatokban levette, hogy Hajdú annyira el van tévedve magával kapcsolatban, hogy jobb lesz minél előbb megszabadulni tőle. És itt nem csak arról volt szó, hogy Gábor attól tartott, ha ő nem lép, a tévés hamarabb cselekszik. Sokkal inkább az volt a problémája, hogy Hajdú – bár ő ezt sosem látná be – nem képes csapatban dolgozni. Pontosabban csak úgy és akkor, ha minden úgy történik, ahogy azt ő akarja.
Gábor ezt pillanatok alatt átlátta, s hagyta is, hogy minden köztük lezajlott vitából Hajdú kerüljön ki győztesen (aki egyébként ezt a műsorban megelégedve nyugtázta is). Csakhogy pont ez a mindent leuraló viselkedés juttatta el oda Hajdút, hogy a gyilkostársa megindította ellene a támadást a hétfő esti kerekasztalbeszélgetés során. Aki látta, azt is látta, hogy Hajdú ott is agresszíven, sértően, bántóan, sőt, megalázóanan viselkedett, s minden dühét Gáborra zúdította. Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy nekünk az egyetemen televíziós újságírás órán, azt hiszem, a legelső alkalommal tanították, hogy ha egy tévés beszélgetés (interjú vagy bármi hasonló) során az egyik fél agresszívvé válik, a nézők automatikusan a másik fél mellé állnak. Hajdúnak vagy nem tanítottak anno ilyesmit vagy a személyiségéből nem jön más, de a lényeg, hogy a gusztustalan viselkedésével bőven hozzájárult ahhoz, hogy az ártatlanok többsége hitt Gábornak, és kiszavazzák őt a műsorból.
Persze az is beigazolódott, hogy Hajdú Péter bosszúálló típus. Ugyan a szabályok kifejezetten tiltják, hogy egy száműzött gyilkos elárulja a társát vagy társait, őt ez nem érdekelte. Az igazság körében csak az érdekelte, hogy bemártsa Gábort, s mindenki számára világossá tegye, ő is áruló. Ezért elmondta, hogy: „Néha az ember onnan kapja a pofont, ahonnan nem várná.” Aztán azt is mondta, hogy: „Az árulók tudják, hogy kik az árulok és kik az ártatlanok. Az ártatlanok nem tudnak semmit.” És a biztonság kedvéért még egy idézet is az eszébe jutott. Ez: „Te is fiam, Brutus”
A nézők ebből az utolsó mondatból megtudhatták, hogy Hajdú Péternél a klasszikus műveltség is nagyon megvan, a játékostársai viszont azt tudták meg (ha figyeltek), hogy Korom Gábor is áruló. Ez pedig szabályellenes.
Az Árulók ugyan csak egy játék, de az ember jelleméről olykor egy játék is sokat elárul.
Nagy Gergely Milán
