Ez alkalommal bizony rossz volt a casting.
Kolosi Péter, az RTL vezérigazgató helyettese Az Árulók harmadik évadának sajtóvetítésén elmondta, ő személy szerint szívesen látna még több, civilekkel forgatott realityt. Ezzel együtt az RTL-nél nyilván egy picit tartottak attól, két celebes szezon után, hogyan fogadják a nézők az „átlagembereket” a kastély falai között. Nyári Gábor a formátum szenior kreatív producere ezzel kapcsolatban az mondta, nagyon bízik benne, a közönség nem a hírességek miatt ül le a tévéképernyők elé, ha megy Az Árulók, hanem azért, mert szeretik a játékot.
Ez utóbbi, mármint, hogy a nézők szeretik Az Árulókat minden bizonnyal még most is igaz. A meglehetősen gyenge nézettségi adatok ellenére is. Pont az a baj, hogy ez a játék most nem jó. Nem méltó az előző két évadhoz. És egyáltalán nem az okozza a gondot, hogy nem celebek játsszák. Még csak az sem lenne probléma, hogy hét kerekasztal után az ártatlanok egy gyilkost sem fogtak. Sőt, ahogy Timi említette a legutóbbi adásban, eddig egy gyilkos nevét sem írták fel a kiszavazásnál egyetlen egy papírra sem. Mert állhatna úgy a helyzet, hogy az árulók zseniálisan játszanak és az ártatlanok hiába nyomoznak.
Csakhogy nem ez történik. Nap nap után azt kell végignéznünk a tévében, hogy az ártatlanok céltalanul vergődnek a saját egojuk csapdájában. A készítőknek ez alkalommal sikerült összeválogatniuk közel két tucat magát okosnak tartó embert, aki azonban folyton a saját személyes sérelmeikkel foglalkoznak. Sok esetben bevallottan sem akartak gyilkos fogni. Szürreális, de jobbára a személyes ellentétek mentén zajlottak az eddigi kiszavazások. Ha valaki bevádolta a társát, hogy ő gyilkos, az illető megsértődött és visszavádolt.
Az árulók hátradőlhettek, mert a társaik annyira összevesztek, hogy szinte kizárólag a saját kis harcikkal törődtek. Ha a gyilkosok el is szólták magukat, magyarán, hagytak nekik némi nyomot (például amikor Timi szóba hozta a konklávét), azt a nagy egymás elleni gyűlölködésben észre sem vették. Arra, hogy mennyire logikátlanul, nyugodtan leírhatjuk, bután „nyomoznak” (s bizony indokolt az idézőjel), jó példa, hogy az „igazát” mindig nagyon vehemensen bizonygató (és eddig persze csak mellé lövő) Ákos a legutóbbi kerekasztalnál a következő szavak kíséretében szavazta ki Olivért: „Remélem, hogy áruló vagy, de sanszos, hogy nem.”
No comment!
Ez hetekig tartó társasjáték csak akkor érdekes, ha jó játékosok játsszák. Most – lassan már két hete – nem ez történik. Legfeljebb nevetni lehet rajtuk. Nem az árulók játszanak jól. Pontosabban ketten közülük (Réka és Timi) valóban jók. De ez nem számít. Lehetnének ugyanolyan bénák, mint Eleonóra (akinek sokan még a nevét sem jegyezték meg a tévé előtt). Nem számítana, mert az ártatlanok teljesen magukkal vannak elfoglalva.
Az pedig, hogy rossz játékosokat válogattak össze bizony a casting problémája.
De hogy egy kis pozitívumot is említsünk: Akik eddig kitartottak nézőként Az Árulók mellett, most véleményünk szerint joggal reménykedhetnek az izgalmas(abb) folytatásban. Ugyanis úgy néz ki, ellenfelek híján az árulók végérvényesen egymás ellen fordulnak, s mivel ketten közülük igazán taktikusok, s nagy manipulátorok, a következő adásokban biztosan visszaszökik a képernyőkre valami abból, ami Az Árulók első két évadát jellemezte.
